A házasságom, vagy a házimunka – nagyjából ez a helyzet

Két kicsi gyereket nevelünk.

Na jó, már nem olyan kicsik, nem kell pelenkázni egyiket sem és a nagy már egyedül öltözik, de ettől csak még kétségbeejtőbb a helyzet. 

Mert van a napi munkába járás, ezalatt gyerekek iskolában, óvodában.

Előtte reggel nem ritkán kapkodás, este őket összeszedve bolt, öt, hat után hazaérés, nagyon pici (másfél óra?) családi együttlét, beszélgetés. Mindenki elvan a dolgaival, ami közben azért kell mást is csinálni, mondjuk a nagyobbal tanulni is.

Vacsora, lefekvésre készülés és nyolc körül (vagy sajnos nálunk sokszor nyolc után, egyszerűen hamarabb nem jön ki a lépés) fektetés, mese, altatás.

És itt jön a kérdés.

A lakás ekkorra már úszik, nem csak úgy szolidan, hanem felvállalhatatlanul. A férjemmel mindketten hullafáradtak vagyunk, egész nap szinte le sem ülünk, nemhogy pihenni, még enni se.

Egymással még szinte nem is beszéltünk, nemhogy bármi más…

És akkor álljak neki takarítani? 

Mert ezt csinálom.

Vagyis, egy ideje már nem.

Mert kiderült, hogy ha ilyenkor nekiállok a lakásnak (ami egyébként még csak nem is túl nagy), úgy-ahogy kitakarítok, mosogatok, hajtogatok, összepakolok (mosni nem lehet, szerencsére, mert az alsó szomszéd egyből szól), akkor mire végzek, a férjem már rég belealszik valamelyik tévéműsorba, vagy videóba. 

Félre ne értsetek, ha megkérem, hogy segítsen, megcsinálja, amit mondok neki. De már nem nagyon mondom, mert látom, hogy fáradt, és hát mégiscsak a nő dolga lenne ez.

Tudom, hogy maradi vagyok (higgyétek el, amúgy egy csomó dologban nem!), de valahogy akkor is azt érzem, hogy a lakás rendben tartása, vagy a tiszta ruha mégiscsak a nő dolga lenne.

Segítség máshonnan persze nincs, honnan is lenne, egy takarítónő járjon be a kis emeleti lakásunkba? Meg miből? Meg leégne a képemről a bőr is, azt hiszem.

Így se jobb, mert egy ideje már a férjemet választom, a lakás viszont minden nappal mocskosabb és rendetlenebb. Akárhova nézek, rendetlenséget látok. Látom, neki se tetszik, de nem szól.

Hétvégén próbálom mostanában rendbe vágni a lakást, de így se jó: pont akkor, amikor a család végre együtt lehetne?

Főzzek órákig, és e mellé még takarítsak még több órát,

akkor mi lesz a családi élettel?

Önző leszek, mi lesz velem??

Egyszerűen fogalmam sincs, mások hogy oldják ezt meg. 

Anna

 

2 thoughts on “A házasságom, vagy a házimunka – nagyjából ez a helyzet

  1. Nem tudom csajok, én ezen annyit ronyózok. Mocsok nehéz mindent egyben tartani és akkor én még jó vagyok, mert eljutok edzeni is, a héten többször is. Mi egy 11 évest nevelünk…de azért ez is zúzós, mert tanulni kell vele, meg ugye terelgetni, hogy igen, te pakolj össze magad után…. De elfáradok, én is, marhára. Viszont ahogy látom, tényleg nem megy máshogy- minthogy bármennyire apa keres több pénzt, jobban elfárad (vagy én nem is tudom, mert nekem is 1 nap legalább 3 műszak: előbb kelek, már takarítok, mosok mire kikelnek, reggeli/tízórai gyártás -munka-du. meg a tanulás a gyerekkel, főzés, stb…olykor edzés)de szóval apa segítése nélkül nem megy. Se hét közben, se hétvégén. Egyedül ez kúúrva sok. És majd még szeretnék gyereket….

  2. Nem a nő dolga a házimunka! Ez akkor volt, amikor a férfiak mentek dolgozni, és a nő gondoskodott az otthonról és a gyerekekről. Most mindenkié a házimunka. Már az óvodás gyerekkel is rendet lehet rakatni maga után játékosan is. A gyerekeket lefektetheti az apuka is, de a mosogatás sem derogálhatna, hiszen ő is evett! Szóval be kell vonni a rendrakásba a teljes családot. Vagy apuka keressen olyan melóhelyet, ami mellett anyuka otthon maradhat, és rendben tartja a hátországot, ahogy ugye a boldogabbik nyugati részen csinálják. De sajnos ez a világ is eltűnőben van, már a legtradicionálisabb Japánban is igyekeznek megszüntetni, és a mi modellünket veszik át. Viszont, ha mindkét fél dolgozik munkahelyen, akkor mindkét fél dolgozik otthon is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük