A húsvéti nyuszi az új Jézuska?

Anyaként az ember a legjobbat akarja adni a gyerekeinek, ez tény, és nem kérdés.

De azért amikor már listát írnak a húsvéti nyuszinak, hogy mit hozzon… A sikítófrász kerülget.

Őszintén mondom, lövésem sincs arról, hogyan jutottunk el oda, hogy már a nyuszi is tuti, hogy hoz ajándékot. Azt meg pláne nem tudom, hogy mióta lehet a nyuszinak is levelet írni egy kívánságlistával?

Egyáltalán nem tudom, hol maradtam le a nyuszi projektről.

Amikor én gyerek voltam, ez nem volt. Nem emlékszem rá. Vagy lehet, hogy csak Orosházán nem volt nagy divatja, hogy eldugdos a nyuszi tojásokat és ajándékokat, amiket meg kell keresni? Abban biztos vagyok, hogy nálunk, a Petruséknál ez nem volt, ahogyan sok-sok barátnőmnél sem.

Nálunk olyan kis egyszerűen,

hagyományosan telt a húsvét.

Örültünk nagyon, hogy végre szünet, jó idő, pihenés, kirándulás,

utazás a Mátrába és/vagy barátokkal való találkozás.

Vasárnap apu intézte a sonkát és úgy általában a húsokat, mi anyuval festettük a tojásokat, sütiket sütöttünk, bátyám pedig, ha kellett, részt vett benne, ha nem, akkor olvasott.
Hétfőn pedig apu, tesóm és nagypapám meglocsolt, és néhány barát is.

De hozzánk nem jött a nyuszi.

És nem is hiányzott.

Nem is tudtunk róla, hogy neki jönnie kellene és dugdosnia ezt-azt.

Utána, amikor anya lettem, akkor szembesültem ezzel, hogy márpedig a nyuszi jön. És nem csak úgy szaladgál a kertben ide-oda, és néha tojik egy-egy tojást, vagy csokit. Nem, nem.
Van, hogy egy biciklit, vagy egy görkorit, vagy egyéb, számomra nagy ajándékot is odavarázsol a kertbe.

Persze ez is változó, nem mindenhol hoz a szőrmók ekkora ajándékot, de azért valami csurran-cseppen, na.

Totál nem értem, miért.

Most akkor megint emiatt kell jónak lenni a gyereknek?

Megint fenyegethetjük, hogy a nyuszi figyel, kiskomám… Ha rossz leszel, záptojást kapsz! Vagy mi?

A tojáskeresés nagyon jópofa. Ezt aláírom. Izgalmas, cuki, jó program, és tényleg nagyon vidámak, boldogak a gyerekek.

Nagyon jó szokás, jó kis hagyomány, és be is vettem én is a tárházamba, így a kis cuki ugrabugra eltojja magát nálunk is a kertben. Ha épp esik a hó, akkor pedig odabent piszkít.

Hoz kis csokikat, egy kis egészséges nassolni valót, és a nyomásnak hála – na meg az én gyerekem is kapjon már valamit érzéssel – apró kis játékot, foglalkoztatót, vagy ilyesmit.

Nyilván, a világot is eldugnám, hisz tényleg fantasztikus látni azt az örömöt, amit a nyuszipajtás okoz.

De vajon hogyan jutottunk el oda, hogy már majdnem többet költ az ember

húsvétkor, mint karácsonykor?

Vagy legalábbis közel ugyanannyit. Miért nem lehet a nyuszi csak olyan kis cuki, aki elrejt pár tojást és apróságot? Miért jó az, ha emiatt is csúfolják egymást a gyerekek az iskolában?

Az egész hét arról szólt nálunk, hogy melyik osztálytárs mit kért a nyuszitól, milyen listát adott le neki… Na, köszi. Szuper.

Újabb megoldandó kihívás, hogy senki se sérüljön, és a

gyerek lelke is csodákkal legyen felvértezve.

De mégse legyen már elmebaj ebből a nyuszitémából!

Olyan jó lenne, ha a húsvét csak egyszerűen a hagyományokról, a népszokásokról szólna.

És nem kompenzálnánk vásárlással, ajándék-hegyekkel azért, mert úgy érezzük, hogy valamit időközben elmulasztunk. (Miért nem kaphat tőlünk is biciklit a gyerek?)

Vajon lehetséges ez?

Vagy csak az én utópikus álmom?!

Petrus Márta

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.