Lefekvés előtt Virág gyorsan belebújt a kabátjába, és kifutott az udvarra Dongóhoz, hogy őt is összeismertesse a magkobolddal.

A kutya, akinek ősei pusztai pásztorok voltak, és jobban kedvelte a nyílt teret a szobai zártságnál, legszívesebben a nyitott fészerben aludt, egy oldalára fordított faládában. Ezért nem találkozott eddig a kobolddal. Virág semmiképp se szerette volna megvárni, hogy ő is levadássza Gesztenyét, ahogy Milka cica tette!

Ilyen későn legfeljebb Papó szokott kijönni az udvarra. A kutya csodálkozva ugrott elő. Megörült a kislánynak, főként, mert úgy látta, hozott is valamit a markában. Dongó a vezényszót meg sem várva leült, és feltartott orral jelezte, jöhet a jutalomfalat. Megnyalta a szája szélét, és sebesen csóváló zászlós farkával kavarta a port. Aztán, amikor Virág szétnyitotta ujjait, a kutya behúzott farokkal, nyüszítve pattant fel. Csak a kíváncsiság tartotta vissza attól, hogy el ne rohanjon.

Ahogy a kislány tenyerén lassan kinyílt a mag, és kecses lendülettel előszökkent belőle a parányi zöld emberke, az több volt, mint amennyit egy derék pásztorkutya el tud viselni. Még akkor is, ha az egyik legjobb barátja egy beszélő, repülő kavics.

– Jaj nekem! – nyüszögte, és magyarázatért könyörögve pislogott gazdájára. – Ez meg mi a szösz, és mit kellene vele csinálnom?

A kislány lélegzet-visszafojtva a kutya orra elé tartotta a tenyerét. A kobold halált megvető bátorsággal kihúzta magát. Megérezte, hogy nem volna szerencsés farkasszemet nézni a kutyával, ezért valahová Dongó mögé, a fészer félhomályába fúrta tekintetét.

– Könnyebben ment az ismerkedés, mint reméltem! – mesélte Virág másnap a suliban Sebinek. – Gesztenye bemutatkozásként akrobata-bemutatót tartott Dongónak, és egy perc múlva már a hátán lovagolt. Illetve kutyagolt. Gyorsan és gond nélkül összebarátkoztak.

– Örülök, hogy eközben Dongó nem rágcsálta meg Gesztenye héját, és a kobold sem kötött csomót a kutya nyelvére! – kuncogott Sebi. – De ugye nem hoztad be a suliba Gesztenyét? – komolyodott el hirtelen. – Szerintem korai lenne még!

– Hááát…

Noha Milka és Dongó megígérte, hogy amíg Virág iskolában lesz, vigyáznak Gesztenyére, első közös napjuk azonban másként alakult. A kobold fogadkozott, hogy moccanás nélkül fogja végig gubbasztani a délelőttöt a kislány zsebében.

Virág úgy döntött, tesznek egy próbát. Megbízott a kutyában és a macskában; új barátját csak azért nem hagyta otthon velük, mert képtelen volt máris megválni tőle. Gesztenye oldalát ráadásul majd’ kifúrta a kíváncsiság, annyira szerette volna látni azt a nevezetes iskolát, ahová a gyerekeknek olyan fontos eljárniuk, hogy még otthoni barátaikat is elhanyagolják miatta.

Volt Virágnak egy meggypiros, kenguruzsebes pulóvere. Annak a zsebébe rejtette bele Gesztenyét, és hogy még véletlenül se pottyanhasson ki, jobbról-balról teletömte a zsebet papír zsebkendőkkel. Így a kobold hallott mindent, ami körülötte történt, de sajnos semmit sem látott belőle.

Gesztenye csak a gyülekezőt és az első becsengetést bírta ki tétlenül, aztán mocorogni és fütyörészni kezdett unalmában.

Virág az osztálybeli zaj miatt nem hallotta, a papír zsebkendők miatt pedig nem érezte meg idejében, hogy nincs minden rendben. Csak akkor kezdett gyanakodni, amikor megkezdődött a matekóra, és elcsitult az osztály. Jobb kezével a táblai feladatot másolta a füzetébe, baljával pedig beletúrt a zsebbe, hogy észrevétlenül megnyugtassa Gesztenyét, mielőtt még észreveszik. A kobold viszont ahelyett, hogy elcsendesedett volna, kidugta fejét a héjból, és bosszúságában beleharapott Virág mutatóujjába. Csak egy picit, de azért fájdalmasan.

A feljajduló kislány kénytelen volt hasfájást füllenteni, és kikéredzkedni a mosdóba.

A kobold éppen ezt akarta. Alig csukódott be mögöttük a lányvécé ajtaja, máris előugrott, és a mosdókagyló szélén egyensúlyozva hadonászni kezdett.

– Nem is volt értelme veled jönnöm, ha nem láthatok semmit az iskolából! – kiabálta, és miután Virág rápisszegett, suttogva folytatta. – Tegyél máshová, légy szíves!

– Ne haragudj, Gesztenye! Mégse lett volna szabad behoznom téged. Majd kitalálok valami ürügyet, és hazaszaladok veled.

Virág jól sejtette, hogy Gesztenye nem ért majd egyet a javaslatával. Ha már belehallgatott az iskolába, nem fog visszavonulót fújni, mielőtt láthatná is!

A koboldnak úgy kellett kilátnia a zsebből, hogy ő maga láthatatlan maradjon, a kislánynak pedig minél gyorsabban vissza kellett mennie az osztályba, mielőtt a tanító néni utána küld valakit a mosdóba.

Virág töprengve nézett körül. Hamarosan meg is találta a megoldást egy ott felejtett ceruza képében, ami a vízcsap és a csempe között hevert. Felkapta a ceruzát, kiszakította vele a zsebet, aztán szemügyre vette a piros anyag közepén éktelenkedő friss lyukat. Nem volt szép, de…

– Ezen legalább kiláthatsz majd, Gesztenye. Nyomás vissza a zsebembe!

Mindketten elfoglalták helyüket: a kobold a zsebben, Virág pedig a padban. A kislány aggódott, mert a kobold óra közben leginkább csak a padfiók belsejét láthatta, de Gesztenyének egyelőre ennyi is elég volt. Ha tudta volna, hogy az ő szórakoztatására Virág kétszer annyit jelentkezett, és kétszer annyi táblai munkára vállalkozott óra közben!

Szerencsére Janka néni piros pontból is duplát adott Virágnak a matekóra végén, de sajnos a lyukat is észrevette.

– Az öreg tölgy egyik ága lett a bűnbak. Azt mondtam, az lyukasztotta ki véletlenül, amikor reggel fára másztam – mesélte Virág Sebinek az első szünetben.

– Apukád biztos megkéri majd Anyut, hogy foltozza be a lyukat! Bár szerintem Anyu magától is megcsinálná. Nem hiszem, hogy sokáig hagynának téged szakadt pulcsiban mászkálni! – ingatta a fejét Sebi, és igaza lett.

Anyunak egy egész dobozra való hímzett foltja volt. Virág kiválaszthatott közülük egy virág alakút, és egy kis segítséggel végül ő maga varrta fel. Korábban is próbálkozott már a varrással, most azonban ügyesebben csinálta, mint valaha.

Sebi anyukája hiába mondta, hogy nem elég a lyukat folttal eltakarni. Össze is kellett volna varrni! A lyuk azonban nemcsak, hogy megmaradt, de titokzatos módon a margaréta alakú foltra is átterjedt, mert Virág suttyomban azt is átfúrta, mégpedig egy kötőtűvel. Ügyelt rá, hogy a lyuk a hímzett virág közepébe kerüljön, így kevésbé volt feltűnő. Igaz, hogy kisebb lett a ceruzás lyuknál, Gesztenye mégis elégedetten kukucskált át rajta.

A lyukas virággal díszített zseb másnap az iskolában is bevált. Harmadnap azonban őszi terméseket gyűjteni ment az osztály, amikor mindenki degeszre tömte a zsebeit vadgesztenyével…

Kartali Zsuzsanna

Az előző rész itt olvasható >>>