A második gyerek cumiját már csak beletörlöm az ingem ujjába

Ismeritek?
Az első gyerek cumiját lefertőtlenítjük, a másodikét a nadrágunkba töröljük, a harmadik gyerek cumiját meg már a kutya hozza vissza.

Nos, ez többé-kevésbé fedi a valóságot. Na, nem szó szerint!

De:

Vannak a mi családunkban is momentumok, amiket bizony sokkal, de sokkal lazábban vettem a 2. csemete érkezésénél, mint az elsőnél, s ha nem is a gatyámba töröltem a cumiját, az tény, hogy leforrázva, órákig suvickolva, kifertőtlenítve nem volt minden alkalommal, mikor lepottyant.

Tovább is van, mondjam még?

Az első gyereknél készültem: kötögettem babatakarót, vettem csinos ruhákat a bababoltban, ezek szépen katonásan, élére vasalva várták kis gazdájukat saját kis birodalomban. Mindenből szigorúan újat kapott, lehetőleg a legjobbat.
A második mindent örökölt, vagy használtan vettem, kötögetés eszembe se jutott és a kiságy a mi ágyunk mellé lett beszorítva. (Aztán ki is ürült, mert a poronty önkényesen bevackolt kettőnk közé.)

Az első terhességem idején faltam a szakirodalmat, rengeteg hírlevélre feliratkoztam, minden nap tudtam, a terhesség mely részénél tartok épp és a magzatnak mit kell tudnia, jártunk szülésfelkészítő tanfolyamra,  volt szülőszoba látogatás, kismamatorna, 4d-s ultrahang.
A második terhességemnél azt sem tudtam éppen hányadik trimeszterben tartok, csak a kötelező orvosi vizsgálatokon vettem részt, torna gyanánt pedig a játszótéren szaladgáltam az elsőt hajkurászva. Ha nem fájt volna itt-ott, szinte észre sem vettem volna a terhességet egészen a 7. hónapig. Sokkal, de sokkal lazább voltam. Emelgettem a 20 kg-s nagyot, pakoltam, tologattam bútort meg még ezer dolgot csináltam. Kímélésről szó nem volt, mégsem izgultam túlzottan. Valahogy minden sokkal természetesebb lefolyású volt, nem éreztem azt, hogy terhes a terhesség. Pedig kevesebbet pihentem.

Mi is volt még más? Ja, igen:

– Az elsőszülöttnél volt babanapló, ami már a teherbeesés pillanatától íródott, és a szülés után a fotók is hetente rendszerezve voltak. Volt kép a szülőszobán, az 1., a 2., a sokadik héten. Igazából minden pillanatban.
A kicsinél alig van bejegyzés a babanaplóban, mind a szülés után íródott, és a képek csak havi bontásban vannak rendszerezve. Mondjuk kép, az most is készül, ezerszám… csak majd kibogarászni lesz nehezebb 20 év múlva, hogy mikor is készült.

– Az első gyerkőcünk annó mindenből a legmárkásabbat kapta. Csak nagyon jó minőségű pelenkát használtuk, csak a legdrágább fürdetőt vettük, csak a legjobb popsikrémmel kentük. Szigorúan mindent fertőtlenítettünk, a ruhákat külön mostam öblítő nélkül, minden eszközt kifőztem, a pelenkázásnak jól felszerelt helye volt, mindenhova dugig teletömött pelenkázótáskával jártam, mindenre felkészülten.
A kisfiam előfordul, hogy tiszta vízben fürdik, nappalra az olcsóbb pelus is megteszi és csak éjjelre kap márkásat, és a gyógyszertárban kikevert olcsó, de szuper popsikrémmel kenjük. (néha azzal se, mert elmászik)
Nála már csak maximum a kezünket mostuk csecsemőkorában fertőtlenítő szappannal, a cumit jó, ha egy héten egyszer volt kifőzve, a ruhákat sensitív öblítővel, de együtt mostam a többiekével és a szatyromban csak a legszükségesebb dolgokat cipeltem magammal. (vagy azt is elfelejtem)
Pelenkázni meg öltöztetni pedig a lakás minden pontján szoktunk, míg kicsi volt, ahol épp jól esett, most, hogy elszalad, ott fektetem el, ahol éppen elkapom. Egyedül a pelenkázóasztalt nem használjuk erre a célra, az ugyanis a vasalatlan ruhák lakhelye lett.

Mi a tanulságom? Nincs! Észrevételem van, ami nem biztos, hogy mindenkire egyformán igaz, de talán sokakra.

Az elsőszülöttnél a friss szülők még túlságosan megfeszülnek. A gyereknek a legjobbat akarják mindenből, hibázni nem mernek. Mindennek tökéletesnek kell lennie.
A második gyerek már lazább szülőkhöz érkezik. Hisz a rutint már megszerezték az első gyermeken: már tudják, hogy a kicsi nem hal bele, ha az ágyon van tisztába téve, ha nem márkás a pelus, ha nincs kriptai csend, ha nem vadiúj a ruha és esetleg lepottyan a cumi.

A második gyereknél a szülők már tudják azt, ami mindennél fontosabb.

A lényeget.
Szeretni kell. De azt nagyon!

K.O.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.