Anyasztrájk

„Anya az, aki mindenkit szeret és mindent megcsinál.” Hangzik a mondat a gyerek szájából.

És tényleg így van.

Anya mindent megcsinál, mindig, bármikor, bármelyik gyereknek – mert imádja őket.

Anya mindenkit és mindent szeret is.

A kakis pelusoktól az épp aktuális kedvenc élőlényig, a kedvenc szuperhőstől és az irkafirkáktól

az iskolai plusz programokig, a sok különórát, és minden mást is.

Sőt! A rengeteg anyázást is.

Anya mi a vacsora? Anya nézhetünk mesét? Anya, nincs kedvem tanulni, utálom az iskolát, nem megyek ma oviba, hagyjál már anya, utálom ezt a pólót, koszosan akarok aludni, nem dobom ki a csokispapírt mert olyan szép, nem rakok rendet, szeretem a porcicákat,

utálom a virslit, én rántott husit kérek,

hol a kedvenc szoknyám, nem is ez a kedvenc,

nem megyek edzésre, egyáltalán nem megyek soha többet sehova,

utálom a barátaim, holnapra meghívtam az osztálytársaim játszani, anya hívd fel a tanár nénit, mert délután be kell menni, ANYA! Nem fésülködök meg, nem megyek fodrászhoz, hányat kell még aludni a nyári szünetig? ANYA! Nincs is zoknim, amúgysem veszem fel, melegem van, fázom, anya hagyjál már, nem tanulok, olyan hülyeség az iskola,

anya, moziba akarok menni, anya, rosszat álmodtam, veletek alszom,

anya de veletek alszom, anya olyan izé vagy, anya nem is szeretsz.

Anya, anya, anya, anya, anya…

Volt olyan napom, amikor össze akartam számolni ezeket a mondatokat, melyek csak és kizárólag kérések, majd ellenkezések, és azt is, hogy hányszor hangzik el az ANYA szó.

De aztán feladtam… Lehet, hogy nem is tudok olyan gyorsan olyan sokáig elszámolni.

Kinek kell egy ilyen kudarc?

Lehet a sok teendő, lehet a sok gyerek, lehet a tavasz, vagy csak az anyaság,

de úgy döntöttem az egyik nap, hogy sztrájkolok.

Olyan sokan tüntethetnek, meg sztrájkolhatnak.

Egy anya miért ne tehetné ezt?

Persze nem zárok én le egy hidat sem, meg nem üldögélek a vezetők házának terén sem… Tök uncsi lehet.

Gondoltam arra, hogy tévénézős sztrájkba kezdek. De rájöttem, hogy egyáltalán nem szeretek tévézni, idegesít a sok negatív híradás, a sok értelmetlenség és a nagyon sok reklám, így inkább nem.

Aztán eszembe jutott, hogy éhségsztrájkot fogok folytatni, hiszen éppen akad miből éheznem… De rájöttem, hogy ez nem szórakoztató, és minek szenvedjek, amikor épp sztrájkolok?!

Így aztán annyit mondtam a családnak:

„Elfáradtam. Szeretlek Titeket, de most felmondok.”

Néztek rám, mint szegény halacska a szatyorban, férjestől, gyerekestől.

Eleinte kétségbeestek mindannyian… Főleg a kaja miatt.

Feltételezték, hogy éhen fognak halni. Elkezdték az anyázást is, már megint, hogy de anyaaaaaaa… Nem teheted, meg anyaaaaaa… Akkor mesét sem olvasol? – olyan cukik, hogy ez aggasztotta őket a legjobban. De persze mondtam, hogy olvasok, sosem hagynám ki.

Mivel egy hétköznap délutánjára időzítettem a bejelentést,

így a vacsorát már ők oldották meg.

És én olyan büszke voltam.

Bence olyan csodálatos szendvicseket gyártott a tesóinak és Ákosnak, hogy csak úgy dagadt a mellem egy fröccsel a kezemben.

Utána másnap reggel egyedül felöltöztek… És sokkal hamarabb beértünk a suliba, mint azokon a reggeleken, amikor az anyjuk kikészít mindent, de tényleg mindent, és folyamatosan noszogatja őket.

Így ment ez nem is tudom, hány napig,

és én olyan nagyon örültem, hogy egy kicsit sztrájkolhatok.

Persze a mosás, az ikrek, és minden alapvető feladat az maradt, mert na, akkor megállt volna az élet tényleg, és tuti jött volna a híradó meg a minden, és akkor még lehet, hogy országos anyasztrájk lett volna a vége.

Csak nem tehetek ilyet az összes gyerekkel meg férjjel az országban. Ennyi felelősségtudatom azért van. Na.

Igazából a sztrájkomnak sok értelme nem volt, valljuk be őszintén, hiszen igazából visszaállt minden a megszokottba.

Csak bebizonyosodott az, hogy milyen szuper dolog is, ha az ember önállóságra tanítja, neveli a gyermekeit.

Persze tudtam mindig is, hogy nagyon ügyesek,

és a világot is tudnák irányítani, hiszen az ikrek és néhány esti műsor miatt

azért már kellett nekik helytállniuk önállóan is.

De olyan jó volt látni, ahogy összedolgoznak, ahogy kiosztják a feladatokat.

Minden anyatársamnak csak ajánlani tudom ezt a lájtos kis sztrájkot, ha éppen azon aggódik, hogy a gyermeke(i) kismajmok, és egyáltalán nem látja az önállóság apró jelét sem.

(Remélem, azért anyák napjára – a sztrájkomtól függetlenül – kapok egy puszit. Na jó, és valami meglepit is!)

Petrus Márta

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.