Beszélgetőkúra – avagy kávéházi „lelkifröccs” címen új programsorozatot indít a Felelős Szülők Iskolája

Emberi kapcsolódásokra van leginkább szükség a mai világban, nem csak a csillogó telefonokra és autókra. Értékrend-válságban vagyunk mi magunk is, hát még a gyerekeink.

Az instant és random élmények, endorfingyűjtés világában sokkal nagyobb szükség van az érintésre, az egymásra szentelt figyelemre, mint valaha. Nagyon kevés idő és pszichológiai értelemben biztonságos keret van a kételyeink, félelmeink, kérdéseink megvitatására, sokszor csak futólag, valós figyelem nélkül tesszük fel még a legalapvetőbb kérdést is „hogy vagy?” – és a választ szinte már meg sem hallva robogunk tovább.

A lelkünket pedig legalább annyira kellene edzenünk, mint amennyire a testünket etetjük. Afrikában él egy törzs, akik tagjai akár 15-20 kilométert is meg tudnak tenni futva egyik falutól a másikig, de a cél előtt egy kilométerrel lelassulnak, megpihennek kicsit. Amikor az őket kutató antropológus megkérdezte, ezt miért teszik, azt válaszolták; „Tudod azon a hosszú úton, amikor gyorsan szaladunk, a cél előtt kicsivel meg kell állnunk, meg kell várnunk, hogy a lelkünk utolérjen minket, és már vele együtt léphessünk be a másik faluba.” – fogalmaz Tibenszky Moni Lisa, a Felelős Szülők Iskolája alapítója, újságíró.

Szülőnek tanulunk

„10 éve alapítottam a Felelős Szülők Iskoláját személyes misszióból, azért, hogy jómagam is és szülőtársaim is értékes emberektől tanulhassuk a szülővé válást. Nem szuper szülőket képezünk, hanem olyanokat, akik önazonosan tudnak élni, mernek segítséget kérni, közösségben lenni. Azóta számtalan interjút készítettem Pál Feri atyától Kádár Annamária mesepszichológuson át, Vekedy tanár úrig sok mindenkivel. Mindenkitől kaptam én magam is egy-egy olyan mondatot, amit azóta is ízlelgetek, beépítek a mindennapjaimba, tanultam tőlük. Mert a szülőségnek egy része ösztönből jön, egy része pedig tanulható.

A Felelős Szülők Iskolája mottója: Hogyan neveljünk BOLDOG gyerekeket? Erre Vekerdy tanár úr így felelt: „Nem boldog gyerekeket kell nevelni, hanem olyanokat, akik jól érzik magukat a bőrükben. Néha kutyául küszködnek….” –beszél saját élményeiről az alapító.

 

Beszélgetőkúra – avagy kávéházi „lelkifröccs”

Számtalan edukációs előadásuk mellett megálmodtak egy olyan kötetlenebb programsorozatot, ahol híres és sikeres embereket kérdeznek mindennapi nevelési, szülői problémákról.

A Beszélgetőkúra kávéházi előadás-beszélgetéssorozat, melynek keretében lelassulhatunk egy kicsit, kapcsolódhatunk és olyan témákról beszélhetünk, amihez kell: idő, kellemes környezet, egy jó kávé és igen sok nyitottság, őszinteség.

„Eredetileg a pszichoterápia magyar fordításaként használták a beszélgetőkúra kifejezést, ami a mi olvasatunkban kibeszélést, lelki gyógyítást, gyógyulást jelent majd.

Első vendégem, Hesna, egy csodálatos, külsőleg törékeny, személyiségében pedig nagyon erős és jól látó édesanya, írónő. Hesnával készített interjúmban olyan átfogóan, részletesen magyarázta el a mindennapjainkban jelenlévő félelem logikáját és fiziológiáját, hogy teljesen levett a lábamról. Felkértem, hogy beszélgessünk erről a tabu témáról, hisz a szülői, gyermeki félelemekről nem tudunk, nem szoktunk beszélni. Félni ciki, azt elmondani még inkább. Pedig mennyit segítene sok szülőnek, gyereknek, tanárnak, ha megtanulnánk kezelni a félelmeinket, megismerni az érzéseinket és kezelni őket.” –meséli Lisa a programról.

Mit kezdhetünk a félelemeinkkel? Felismerjük-e, vállaljuk-e az érzéseinket?

„A félelmet tabuként, negatív érzelemként kezeljük. Én akkor kezdtem ezzel az érzéssel behatóbban foglalkozni, amikor sokszor olyan megjegyzéseket kaptam a munkámra, ugye háborús területekre jártam tudósítani életem egy bizonyos szakaszán, hogy én miért nem félek? És elmondtam, hogy dehogynem félek, normális dolog ilyen helyzetben félni, akkor nagyon sokszor csalódottságot éreztem az emberekben. Egy nagyon jó terapeuta, Feldmár András mondta, hogy nagyon egyszerű a megoldás. Mert, amíg azt gondolják, hogy nem félsz, addig rendben van, hogy odamész. De, amint kiderül, hogy félsz és mégis megteszed, azzal elveszítik az alibijüket arra, hogy megtegyék, amit nem akarnak. Pedig a félelem fontos hajtóerő tud lenni, nem az a kérdés, hogy félünk-e vagy sem, hanem, hogy a félelem ellenére vagy a félelem miatt cselekszünk? Mert ki a bátor, aki nem fél és megtesz valamit? Vagy, aki fél és mégis megteszi, amit szeretne?” – Hesna ezen felütés és kérdések mentén fejti ki majd gondolatait a Beszélgetőkúra programján.

Február 27-én 18 órakor lesz az első Beszélgetőkúra – Mi a Te Mumusod? címmel  a Budapest, XI. kerületi Tranzit Art Cafeban, ahol mindenkit megvendégelnek egy finom meleg italra és minden alkalommal egy jótékonysági célra gyűjtenek.

Az első program bevételével a Fóton élő menekült gyermekek életét szeretnék kicsit szebbé, vidámabbá tenni sportszerek vásárlásával.

Következő vendégük, március 17-én Kádár Annamária pszichológus, írónő lesz, aki saját életmeséjét hozza el. Saját veszteségeiről, azok átkeretezéséről beszél, két örökbefogadott lánya, édesanyja elvesztése, gyászfolyamata kapcsán,  Hogyan lehet a veszteségből nyereség? – avagy hogyan írtam át a saját életmesémet? címmel.

Nagy szeretettel várnak programjaikra minden szülőt, leendő szülőt, nagyszülőt és érdeklődőt a szervezők!

(Minden fotó jogköteles, csak forrásmegjelöléssel használható fel.)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük