You are currently viewing Egyformán bénázik most mindenki az otthon tanulásban, de mégis hogyan tudunk segíteni egymásnak?

Egyformán bénázik most mindenki az otthon tanulásban, de mégis hogyan tudunk segíteni egymásnak?

Fejest ugrottunk az otthoni sulihelyettesítésbe, immáron jó pár hete. Személyes kíváncsiságom és egyedi helyzetem nyomán volt szerencsém szülővel, tanárral, korrepetáló tanárral és szociális segítővel is kommunikálni ezen idő alatt.

Pszichológus szakvéleményét is meghallgattam egy bizonyos aspektusra vetítve. A besegítő tanár és a szociális segítők munkája nyomán híd kezd épülni az erejüket megfeszítve dolgozó tanárok és köztem.

Azért ennyire a saját világomra vetítve fogalmazok itt, mert látom azt is, mennyire sok szín és lehetőség van ebben a csomagban, és mennyire személyes megélések és helyzetek határozzák meg azt, mi marad az élhető sávban, és mi válik teljesen lehetetlenné.

Megtelt Google-fiókok, bukás veszélyét átélő gyerekek, túlterhelt szülők, tehetetlenné váló tanárok állnak a mérleg két oldalán, karanténnal elszigetelve egymástól.

Szeretnék ezen változtatni.

Szeretnék egy platformot, ahol összegezzük az eddigi tapasztalatokat,

az eredeti célokat, és tanulságok formájában dinamikus kísérletezésbe kezdünk, egy hatékonyabb és boldogabb fejlődés érdekében, gyermekeink, tanulóink számára.

Gondolkozzunk el azon, vajon:

  • A gyerekek hol jutnak hozzá legkönnyebben a tanítóik által elkészített videókhoz?
  • Milyen módon könnyíthetjük meg, hogy a gyerekek áthidalják a digitális és papír alapú tanulás között tátongó űrt?
  • Meghatároznánk, hogy mennyi időt hatékony egy gyermeknek tanulni. Miben változik ez otthoni és iskolai környezetben?
  • Mennyi időt értékes gép előtt töltenie a gyereknek, és ebből mennyit választhat meg szabadon, mennyit határozhatunk meg teljesen konkrétan, mi ott a dolga?
  • Gyűjtsük össze, milyen lehetőségeket kínál jelenleg a netes világ a gyerekek oktatását támogatandó. Vegyük fel a kapcsolatot akár a fejlesztőkkel, hogy álljanak bele ebbe helyzetbe ők is.
  • Mik azok a körülmények, amik segíthetik az otthoni tanulást?
  • Adjunk figyelmet akár egy-egy családra szabva, mert ahol több gyerek napi anyagát kell összehangolni, az bizony néha multi projektet meghaladó logisztikát igényelhet.
  • Gondoljuk át, hogyan adjuk meg az iskola időkereteinek biztonságát az otthon tanuló nebulóknak úgy, hogy lehetséges, hogy reggel 8-tól délután 2-ig más is igényt tart a családi laptopra.
  • Hogyan hidaljuk át a törvényi kereteket egy-egy online felület jogos korhatározása kapcsán?
  • Miként tartsuk a gyerekek figyelmét a tananyagon a felbukkanó reklámok dacára?
  • Mérjük fel, hogy a kiszabott leckéket mennyi idő alatt tudják egy-egy családban elvégezni.
  • Hogyan lenne könnyebb? Mi az, ami most nehéz, tanárnak, diáknak, szülőnek egyaránt?
  • Mennyi idős kortól van valódi önállóan otthontanulás? Milyen feltételek mellett?
  • Időt kér a kommunikáció, a szervezés, de mindig meghálálja.

Rengeteg a kérdés, most csak feldobáltam párat, amik eszembe jutottak, egy hosszú nap végén.

Lehet, hogy hamarosan újra suliba járhatunk? Lehet.

Mégis itt és most kaptunk egy közös feladatot, amin ha elkezdünk dolgozni, rutint szerzünk az együtt gondolkodásban egy olyan pályán, amiben tényleg mindenki egyenrangúan nem járatos, de motivált.

Kérdezzünk meg pszichológusokat, kérjünk másoktól tapasztalatokat, hallgassuk meg egymást. Ha szeretnénk, hogy gyermekeink tanuljanak, együttműködjenek, mutassunk példát nekik abban, hogy ebben mi is képesek vagyunk élen járni, és fejlődni is akár.

Szóval halló-halló: Hívom magunkat!

Rossel Szilda

(kezdőkép: unsplash)

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?