Ha gyerekünk lesz, véget ér ez életünk? Ne gondold ezt, kedves barátom!

Amikor még gyermekvállalás előtt álltok, lehet, hogy felmerül bennetek a kérdés: gyerekünk lesz és akkor véget ér az életünk? Főként igaz ez, amikor egy közeli barátotoknak születik gyermeke és ti csak egy-két mozzanatot láttok a teljes valóságból.

Előfordul, hogy látsz egy gyereket hisztizni a pénztárnál és nem tudod elfordítani a fejed, végig kell hallgatnod a sírást és értelmetlen számodra az egész jelenet. Amikor ezt továbbmesélve  úgy adod elő, hogy na, nekem nem kell gyerek, akkor egyrészt lehetséges, hogy még tényleg nem értél meg a feladatra, az anya- vagy apaszerepre, másrészt megint csak arról van szó, hogy nem látod a teljes képet.

Nem látod, hogy mennyi örömet ad a kicsi.

Amikor mosolyogva feléd fordul reggel, nem számít, milyen keveset aludtál éjjel és mennyire álmos vagy. Amikor a pici, puha karja átöleli a nyakadat, elfelejted, hogy nyűgös vagy, éhes vagy, fáj valamid. Amikor kacag, amikor gügyög, majd beszélni kezd, amikor veled osztja meg, mi történt vele, amikor mesél megállás nélkül, amikor azt mondja szeret. Mind-mind olyan pillanat, amiről nem akarsz lemaradni! Ott akarsz lenni, azt szeretnéd, hogy te legyél az egyik legfontosabb ember számára. Neked is ő az egyik, ha nem a legfontosabb az életben.

Igaz, kedves barátok, sajnos az a helyzet, hogy
átértékelődnek a dolgok, más lesz a prioritás.

A barátok a sokadik helyre kerülnek, amikor kisbaba születik a családban. Nem vagytok elfelejtve, és szükségünk van rátok, csak egy kis türelmet kérünk. Nekünk is hozzá kell szoknunk az új életünkhöz. Változik minden, semmi sem lesz már a régi. Nem arról van szó, hogy véget ér az életünk. Sőt! Csak több lesz. Több értelmet nyernek az apróságok, több a boldog pillanat, több dologért tudunk hálát adni.

Te is, kedves barát, fontos vagy! Keresünk majd, és akarunk is időt tölteni veled. Szeretnénk tudni rólad, mesélj, és mi meghallgatunk. Fogadd el, hogy kicsit sokat beszélünk a babáról, hiszen nekünk most ez az élet. Nem véget ér az életünk, épp ellenkezőleg, hiszen hozzáadódott egy plusz élet, akiről nekünk kell gondoskodnunk, nekünk kell önmagunk legjobb formáját hozni, hogy mindent megadhassunk számára. Ez pedig nem mindig egyszerű.

Nem ért véget az életünk, mert ugyanúgy itt vagyunk.
Ha akarunk. Csak nem mindig akarunk.

Kell egy kis idő, hogy rájöjjünk, hogyan fér bele mindaz, ami volt és minden ami új, amiről nem akarunk lemaradni.

Ha türelmes vagy, ígérjük, találunk havi néhány órát, hiszen csak ennyit kérsz, hogy töltsünk veled. Ne ítélkezz, mert nem tudod, mennyire megváltozott az életünk, nem tudod, mennyire volt fárasztó a nap, -annyira, hogy te még a puszta felsorolástól is elfáradnál- és bizony, lehet, hogy nem vágyunk másra, csak alvásra. Nem szeretnék kimozdulni, mert ahhoz le kell zuhanyozni, fel kell öltözni, készülődni kell és mindehhez per pillanat nincs semmi erőnk és semmi kedvünk.

Nem rólad van szó, nem veled van baj.

Nekünk is jó lesz az a veled töltött kis idő. Vágyunk rá, szükségünk van rá – csak legfeljebb még nem tudunk róla.
Nem veszett el az a jófej valaki, aki voltunk, még mindig ugyanazok vagyunk. Ha te igazán jó barát vagy, akkor megértő leszel és segítesz nekünk ebben. Rá fogunk jönni, hogy szükségünk van a kikapcsolódásra, a feltöltődésre. Megyünk majd veled, nem mondunk le és benne leszünk újra egy kis őrültségben. Lehet, hogy másképp, de veled – ha te is akarod.

Adj egy kis időt, hogy ráeszméljünk, hogy nagyon fontos, hogy megőrizzük a régi énünk egy kis szeletét is, mert az biztos, hogy nem ért véget, sokkal inkább MOST zakatol, pörög-forog leginkább az a bizonyos, amit úgy hívunk: ÉLET! 

Deák-Ember Ágnes
Csak Csináld – Magadért

(kezdőkép: Unsplash)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük