Intelmek leendő anyáknak, avagy Isten hozott Skizofréniában!

Ahogy megszületik a gyermeked, rögtön elvárja a környezeted, hogy veled együtt egy új személyiség is megszülessen, úgy, hogy te a régi maradj.

Ez annyira csodálatos! Isten hozott Skrizoféniában!

Az első és a legfontosabb: buktad a neved. Innentől kezdve „Anyuká”nak fog szólítani szinte mindenki, olyképpen kiejtve, mintha a láthatatlan emberrel vagy minimum egy félkegyelművel beszélne.

Kettő: rögvest át kellene menned tejcsárdába, és szűzmáriai orcával szoptatnod a kisdedet. Lehetőleg magadra kötözve. Légy erős: van, akinek ez nem megy.

Ha ezek közé tartozol, akkor erről mélyen hallgass, mert azt, hogy ennyire nem felelsz meg MÁS normáinak, nem tolerálja az ősanyatársadalom. Ezzel egyidőben a játszótéri „Bezzeg nekem olyan sok tejem van, hogy elviszem leadni és az egész utca összes gyerekét táplálom vele” –beszólások sem fognak segíteni állapotodon.

Három: a mai magyar felfogás szerint hat heted van visszanyerni az alakodat. De nem ám a terhesség előttit! Hanem olyat, amilyen sosem volt. Szerintem ez gyerekjáték. Szó se essen róla többet.

Négy: a gyermek születése pillanatától elvárt a fejlesztőpedagógus és a gyermekpszichológus végzettség, (a gyermekgyógyász annyira természetes, hogy már meg sem említem…) hiszen társadalmi szinten elfogadott a gyermek szellemi trenírozása, az a játék, ami nem fejlesztő vagy mi a rossebb, felejtős. (Szerintem meg csak érezzék jól magukat és közben legyenek jó koszosak, de én avítt vagyok.)

Az a védőnői kérdés, hogy „és hogy álluk a finommotorikával?” tett teljesen tönkre, mert bizony nem jó válasz a „Köszönöm, V6-os és háromezerötös”.

Öt: Elvárás, hogy állj vissza rögtön a munka világába, ahogy lehet. De ne félj. Mivel gyereked van, innentől kb. másodrendű állampolgár leszel. Ahogy fény derül arra, hogy még iskolába sem jár, önéletrajzod úgy esik ki a HR-es kezéből, mint rohadt szilva a fáról. Ha úgy döntesz, hogy otthonról dolgozol, akkor kezd el szedni valami laza nyugtatót, de oltári gyorsan: mert így is 24 órát nyomsz a gyerek mellett, de a munkádon kívül, a háztartásnak és a kertnek is patentnek kell lennie, elvégre mindig otthon vagy, ne nyafogj már, hogy jó dolgodban nem tudod merre vagy arccal.

Hat: a legkeményebb nehezítő tényező … nos igen… a többi anyuka. Tisztelet a kivételnek. Mert igenis vannak olyanok, akik teljesen – nem biztos, hogy a „normális” lenne a jó a szó – olyanok, mint én és nagyon jókat lehet velük a röhögni a saját baklövéseinken a játszótér sarkában.

Igaziak, természetesek, csíkosak, foltosak, gömbölyűek vagyunk itt és ott …

és messze nem vagyunk tökéletesek.

Legéndi Adrienn

(képek: Unsplash)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük