Kire ütött ez a gyerek?!

– Anya, figyelj! szomjas vagyok! – iszik, majd eltelik két perc.

– Anya, pisilnem kell! – elrohan. Csobogás, meg mindenféle más fura hang…

– ÁÁÁ….inkább kakilok! – Elsuttogom, hogy „megőrülök!!!”

Aztán végre végez és visszaül leckét írni.

Fület vakar.

Fejet.

Leejti a ceruzát.

Lábat lógáz. Aztán még kétszer ismét totál indokolatlanul leejti a ceruzát.

Kihegyezi.

„Veszek egy grafitbányát!”

Rám sandalít.

Én vissza.

Úgy klopfolom a húst, mindjárt átesik a pulton deszkástul, mert már tudom, hogy kezdődik a „szegény kicsi ÉN, milyen sanyarú sorsom van, vasárnap délelőtt leckét írok, brühühühü” magánszám. Laza öt perc finom téboly. Pipa, ez is megvan. Az egyik rántott falatka olyan vékony lesz, hogy oldalról nem látszódik majd. ÁÁÁ, odaadom a macskának.

– Mikor lesz ebéd? Kezdek éhes lenni…

– De nemrég tízóraiztál.

Öt perc kemény munka, négy indokolatlan ceruzaleejtés és hosszadalmas hegyezés után:

– De tudod, hogy milyen gyors növésben vagyok! Vagy ne nőjek, sajnálod a gyerekedtől? – rávetem a pillantásom. Nem a messziről simogató hatásút… Kis szünet.

– Anyaaaa! Lefújt a macska!

– Mert csúnyán írtál, biztos!

– Most meg néz! – érzem, hogy egy ér elkezd ugrálni a bal szemem alatt.

– Ez most nem fog bejönni, csináld azt a – hatásszünet – MATEK HÁZIT! – végtelen szomorúsággal telt kék szemek tekintenek rám: szemrehányóak, vádlóak, picit könnybe lábadtak. Az én tekintetem könyörtelen, a hajam enyhén őszül. Az ő haja pedig egyszerűen tovább már nem kócolható, égnek áll a szélrózsa minden irányába a nagy önsajnálattól, hogy amikor éhes, fáradt és megtört, és még hó is van a kertben, neki leckét kell írnia.

Gyertyát gyújtottam amikor elkészült.

Ebéd után lazítás, most annyira nem mélyedek el benne, mert vasalnom kell. ÁÁÁ , előtte iszok még egy kávét. … El is kell mennem vécére. … ÁÁÁ, még egy kávé. … Mi lenne, ha megmosnám a hajam? Pikk-pakk készen vagyok, az a 10-15 ing/blúz meg 30 póló hamar meglesz. …

De jó filmet néz a család! Belenézek egy kicsit, abból baj nem lehet, végtére is minden kész, csak a vasalás van már hátra. … Elszunyókáltam. … Ah! Most jut eszembe fogytán az ablakmosó a kocsiban! … eh, ha egy kicsit jobb idő lenne, le is mosnám! … Persze! Gyerünk hóembert építeni!

Vasalni akkor is lehet, amikor sötét van kint. … Vacsiiiiidőőőőő! …

Hát, tudod mit? Vasaljon annyit a hóhér!

Ami holnapra kell… na, azt pont elég lesz kivasalni ilyen késő este!

Legéndi Adrienn

Vadrienn

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük