Mi minden történik a kismamák lelkében a várandósság 9 hónapja alatt?

Bár a lelki történések kevésbé látványosak a testi változásokhoz képest, mégis, a kismamák fontos lelki folyamatokon mennek keresztül abban a kilenc hónapban, amíg babájuk a fogantatástól eljut a megszületés pillanatáig.

Erről oszt meg velünk nagyon fontos tényeket és információkat Baranyi Linda, pszichológus, szülésfelkészítő, relaxációvezető.

A várandósságot a szakirodalom három lélektani szakaszra osztja, amelyekben a kismama figyelme és érzelmei más-más témára összpontosulnak, és így mindhárom fázisban különböző lelki feladatok várnak rá.

Az első három hónap – a várandósság és a baba elfogadása

Az első trimeszter fő témája az újdonsült kismamák számára a várandósság észlelése és elfogadása mind testi, mind lelki értelemben.

A hormonális változások reggeli vagy egész napos rosszullétet, émelygést, hányást okozhatnak, és a szagok iránt is fokozódhat az érzékenység. A kismama hamarabb kimerülhet, fáradékonyabb lehet, és a hangulata is ingadozóbbá válhat. Mindezekhez a fizikai változásokhoz lelkileg is alkalmazkodni kell, és ezt az alkalmazkodást szolgálja, hogy a nők különböző jelentést tulajdoníthatnak e kellemetlen tüneteknek.

Van, aki számára minden tünetnek pozitív jelentése van, amelyek egytől egyig újabb bizonyítékát nyújtják a várandósságnak. Mások nehezebben élik meg a megváltozott testi állapotokat, és negatív irányba mozdul el a hangulatuk. Mindkét irányú hangulatváltozás teljesen természetes, és a tünetek pozitív vagy negatív megélése nincs összefüggésben azzal, hogy az anya milyen mértékben fogadja el, mennyire várja a kisbabáját.

Mindezek mellett a kismamák kisebb-nagyobb mértékű aggodalmat érezhetnek a baba sérülékenysége és esetleges elvesztése, a korai vetélés lehetősége miatt. A veszteség lehetőségének megélése következtében természetes, ha az anyában félelem vagy düh érzése jelenik meg amiatt, hogy miért is kell átélnie ezt az ismeretlen fenyegetést.

Az első három hónap során tehát több szempontból is felborul a korábbi lelki egyensúly.

A kisbaba megfoganása még akár azoknál a nőknél is, akik vágytak rá, természetszerűleg ambivalens érzéseket okozhat, hiszen egy gyermek érkezése életre szóló elköteleződést jelent. Természetes ilyenkor a belső konfliktusok megjelenése az anyai felelősséggel, anyai képességekkel, a valóban akarom-e ambivalens érzéseivel kapcsolatban.

E korai időszakban a lélektani ráhangolódás iránya és eredménye általában a baba és a várandósság elfogadása, a befogadás megélése. Az első trimeszter végére az anya lélekben megérkezik oda, hogy a babát önnön részének tekinti, és a lesz-e, s hogyan lesz kérdéseit megnyugvás válthatja fel.

 

A második három hónap – a baba mint önálló lény elfogadása

A második trimeszterben sok pozitív változás következik be, hiszen a terhességi rosszullétek a legtöbb esetben megszűnnek, és a kismama túljutott a baba elvesztése szempontjából legkockázatosabb időszakon is. Az anyák általában érzelmileg kiegyensúlyozottabbakká válnak az első három hónapot követően.

A baba gyors növekedésnek indul, aminek következtében a női test kezd átformálódni, és egyre látványosabb méretűvé válik a kismama pocakja a környezet számára is. A testkép változását többféleképpen is megélhetik a várandós nők. Van, aki kifejezett büszkeséget érez a testméretei növekedése kapcsán, hiszen ez azt bizonyítja számára és a külvilág számára is, hogy a teste jó helyet tud biztosítani a magzatának, és képes táplálni, növeszteni őt.

A teljes cikk itt olvasható >>

Köszönjük az Intima.hu -nak az együttműködést!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük