Nyári reggelek és reggelik

Szeretem a reggeleket. Azt is mondhatnám, hogy a kedvenc napszakom az összes közül.

A nyári reggeleknek pedig igazán különleges romantikája van. Szeretem, amikor még csak ébredezik a természet, a madarak viszont elkezdenek már csicseregni.

De még alapvetően csönd van. Alig jár autó és azok is mintha csendben, suttogva közlekednének.

Szeretek a nyári reggeleken kiülni a teraszra és a kávémmal a kezemben csak úgy figyelni a napfelkeltét.

Amikor nincs extrém nagy kánikula, akkor még pont olyan jó a hőmérséklet is, hogy kellemesen elfér a hálóing fölé egy vékony köntös is.

Kiülök és felhúzom a lábam. Magamhoz szorítom a meleg bögrét és belekortyolgatok a kis ébresztő feketémbe. Olyan szertartásos az egész.

A legjobb az egészben az, hogy általában, amikor én kelek, még mindenki alszik. Így van egy kis időm magamra. Ovi-suli időben kevesebb, mert ugye kelteni kell a kölköket, reggelit, uzsit csinálni, de a nyári szünetben mintha minden lelassulna picit.

És amikor végzek a kis szertartásommal, akkor ahogy éppen kedvem tartja, nekiállok reggelit csinálni. A szünidőben és hétvégenként szeretek pazar reggeliket rittyenteni, amikor olyan terülj-terülj asztalkám fogadja a családot, mire felébrednek.

Persze nem kell különlegesen bonyolult gasztronómiai csodákra gondolni, csak némi tojásos étel, sajtok-felvágottak, valamilyen friss péksütemény, kis házi lekvár, termelői méz és mindenkinek a kedvenc itala: tea, kakaó, gyümölcslé vagy kávé.

Szeretünk együtt étkezni és a (olykor késői) reggelik különösen fontosak. Sokkal jobban indul a nap, ha van időnk komótosan belekezdeni a napba.

Olyan, mintha valami ünnepnap lenne vagy nyaralás. Vagy legalábbis mi azzá tesszük.

Jó ezeket a pillanatokat megélni együtt. Nem a tv vagy a számítógép előtt, tálcán étkezve, mindenki össze-vissza. Soha nem fogom megérteni azokat a családokat, ahol soha nincs közös étkezés, még hétvégén sem.

Az óvó- és tanító nénik mesélik, hogy nem egy gyerek számol be arról hétfőn, hogy a vasárnapi ebéd valamelyik plázában volt…

Én viszont amikor látom a szeretteim arcán az elégedett és jóllakott mosolyt, az minden másnál boldogabbá tesz!

És higgyétek el: nem kerül semmibe szépen megterítve odatenni az ételt, és együtt megenni, legyen az akár egy vajas kenyér vagy egy többfogásos vacsora!

Sárfalvi Janka

(képek: Pixabay)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük