Önbizalom építése kisgyermekkorban – túl az első iskolahéten

„Akkor szeress, amikor legkevésbé érdemlem. Mert akkor van rá nagy szükségem.” – tartja a kínai közmondás, ezt annyival egészíteném ki, hogy akkor IS szeress!

Túl vagyunk az első iskolai héten, kicsit sután, kicsit fáradtan, de a társak miatt vidáman. Már van, akinek van ötöse és biztos olyan is, aki már legalább 1-2 alkalommal elkésett és leszidták, vagy elhagyott valamit…De most nem ez a fontos, hanem az, hogy biztassuk és szeressük a gyerekeket mert félévig nem jártak suliba, online tanultak, így vagy úgy és nekik sem könnyű a visszazökkenés.

Itt most nincs helye a fenyítésnek, csak a dicséretnek.

Mert a gyermekek önálló kis lények, a maguk képességeivel, érzelem és értelem világukkal, amit legtöbb esetben a szeretet, az elfogadás és a saját magukhoz képes való fejlődés dicsérete tud megtámogatni. SAJÁT MAGÁHOZ KÉPEST VALÓ FEJLŐDÉS, AKARAT és SZÁNDÉK DICSÉRETE – és itt minden szó nagyon fontos, legyen szó akár családról, iskoláról, baráti közösségről.

Pszichológiai biztonság

Minden gyermek csakúgy képes teljesíteni, csak akkor tudja a tőle telhető legtöbbet adni, ha biztonságban érzi magát – gondoljunk csak a Mashlow-féle szükséglet piramisra. Hát a mostani helyzet ebből jó kis feladatot ad a szülőknek és a tanároknak is. Hogyan keretezzük át újra a rémisztő híreket, magyarázzuk el a koronavírus intézkedéseket, az esetleges elkülönítésről szóló részt az iskolai szabályzatokban. Erre csak egy mód van: őszintén, nyugodtan és ahányszor szükséges.

Minden gyerek, még a kiskamaszok is szeretik tudni, hogy mi a pontos napirend, ki az új tanár, mik a várható új szokások, hogy beosszák, hogy meddig tartson ki az energiakészletük. A szülők feladata a folyamatos lelki támogatás, „rendelkezésre állás”, a tanároké pedig ennek támogatása. Jó lenne, ha a gyerekek az első hetekben kiventillálhatnák vagy akár pszicho-dráma vagy bármilyen más játék keretében kimondhatnák, kijátszhatnák magukból a karantén időszakból hozott feszültségeket. Mert ezek után juthatunk csak el az origóhoz, amikortól képesek lesznek befogadni kognitív ismereteket.

Egyelőre a legfontosabb most az, hogy örüljenek a közösségnek, egymásnak, mert a társas szocializáció igencsak csorbát szenvedett az elmúlt félévben. Erre nagyon jó cikk  összeállítás készült a Felelős Szülők Iskolája oldalon, Kevesebb mindig több címmel Polus Enikő mentálhigiénés szakértő tollából.

Törekvés, szándék dicsérete

Mert azt kell, hogy megtanulják, hogy nem mindig az eredmény a fontos, hanem a beletett erőfeszítés, nem tud minden gyerek egyformán számolni, fogalmazni és testnevelés órán időre futni vagy épp kötelet mászni sem, ettől még ha magához képest megpróbálja, akkor ő igenis ötöst, dicséretet érdemel.

Lehet, hogy épp a karantén alatt felszedett „lelki kilókat” próbálja kínnal, keservvel ledolgozni és neki az napi lefutott 1-2 km a minden, mert közben liheg, belesétál, de próbálja. Vagy épp lassabb a többieknél, nehezebben szoroz, vagy épp jegyzetel, de tudjátok, ez neki a legnehezebb, mert amikor a tanítónő kérésére már minden kéz a magasban van, hogy ki lett kész, ő még csak remegve próbálja leírni az első megoldásokat. De ilyenkor is lehet, sőt kellene dicsérni, méghozzá a törekvést.

A mindset, amit magyarul úgy fordíthatnánk át, hogy „fix és növekvő gondolkodás”, melyet Carol Dweck (Stanford) kutatott. Eszerint az emberek különböznek abban, hogy milyen mértékben tekintenek önmagukra úgy, hogy változhat-e valamilyen képességük. Ha bíznak abban, hogy erőfeszítéseik árán, de tudnak változtatni, jobbak, ügyesebbek lenni, akkor ennek számos előnye és fejlődési lehetősége van.  Itt mindig a törekvést, a gyerek/felnőtt szándékát, befektetett energiáit dicsérjük, biztatjuk,  a „növekvő gondolkodást” támogatjuk, így képes lesz bízni magában és tovább fejlődni.

Elfogadás a hibázásban, a bocsánatkérésben

Mindenki hibázik, elkésik a tanóráról, otthon hagyja a felszerelést, de ha ezt őszintén elmondja, elnézést kér, akkor ne alázzuk meg az egész osztály előtt. Ha otthon elmondja, hogy megint elfelejtett valamit, ne nézzük le, hanem biztassuk, adjunk tippeket arra, hogy miként készíthetne listát a következő napi teendőkről, feladatokról, eszközökről.

Adjunk teret az Ő tehetségének, keressük meg, hogy Őt mi érdekli!

Mindenki tehetséges valamiben! Lehet, hogy egy befelé forduló, introvertált gyermek soha nem fog kiállni az osztály elé verset mondani, de kiválóan fest. Vagy épp a digitális térben, annak segítségével sokkal jobban kifejezi magát, akkor adjunk lehetőséget arra, hogy ezt megmutassa.

Nézzünk együtt ismeretterjesztő filmet a kihaló félben lévő állatokról, a sport legekről, kiránduljunk és beszélgessünk a látottakról. Látni fogjuk, hogy mikor csillog a szeme!

Kiváló pályázati lehetőség például a Da Vinci Kids által indított Szuperhős pályázat, ahol azt szeretnék, hogy a gyerekek mutassák be azokat a szerintük menő dolgokat, amiket ők alkotnak az online térben. Pályázatunk alkotói igazi Digitális Szuperhősök, akik digitális szuperintelligenciával rendelkeznek, azaz birtokában vannak a sikeres digitális élethez szükséges készségeknek.

A videópályázatban a tanulóknak egy olyan történetet kell bemutatniuk, amelyben bizonyítják, hogy digitális szuperképességüket egy jó cél érdekében használták: ezzel képességükkel segítettek vagy okoztak örömet családjuknak, közösségüknek, tágabb környezetüknek.

Néhány gyerek kiválóan fényképez, vág filmet az okos eszközén és ezáltal fejezi ki magát, ezt is tudjuk értékelni, sőt a tanárok nevezhetik a gyerekeket.

Számtalan jópofa kísérletet tudunk otthon elvégezni, ez is jó móka és érdekes tapasztalás. Az is lehet, hogy egy lávalámpa elkészítése vagy egy optikai illúzió felismerése indítja el gyermekünket a tudós pályán. Lehet, hogy másnap már a suliban szeretné bemutatni társainak a kísérletét, ez pedig az ő sikere lesz.

Ha van lehetőség menjünk múzeumokba, kiválaszthatjuk együtt, hogy merre például a Mozaik Múzeumtúra oldalán, ahol 4 nagy tavunk kiállítóhelyeiről is találunk érdekes filmeket, diákoknak szóló feladatokat, de akár virtuális barangolásokat is.

Nem kell mindig a verseny, sokszor többet ér a közösségi program

A sport, a mozgás nagyon sok örömet okoz, pláne a vele járó boldogsághormonok termelése, kiemelten ebben a rettegett COVID-os időszakban, de vannak olyan gyerekek, akik számára a sport verseny és harc, küzdelem, miközben felőrlődik a saját egyénisége.

Ezt is látni kell, érdemes a gyerek személyiségtípusának megfelelő egyéni vagy csapatsportot és edzőt választani. Vannak a kemény kezű és hangú teljesítménycentrikus sportok és klubok és vannak a hobby foglalkozások.

És az élet majd eldönti, hogy miből mi lesz, egy jó hangulatú tánccsoport szinte tuti siker, sok helyen működik a Black Time tánciskola profi oktatókkal, jó hangulattal, de persze vannak foci, judo klubok is, akiket én ajánlani tudok , azok pl. a Budai Judo Akadémia, de kiváló ping-pong edzések vannak a törökbálinti sportarénában is.

Az önbizalom és az önértékelés kialakítása, megtámogatása gyermekkorban egy életre szóló ajándék, mert ez képes arra, hogy olyan érzelmi és ezáltal értelmi megküzdési stratégiáink alakuljanak ki, ami átsegít a nehéz helyzeteken.

Megértik a gyerekek, hogy a célt nem lehet mindig elérni, közben módosulhat, megváltozhatnak a körülmények, de az úton kapott muníció, az alkalmazkodás sokkal többet ad hozzá és ezzel felvértezve nem csak az iskola könnyebb, hanem az egész élet is.

Remélem, hogy sok általam tisztelt tanár, pedagógus és főként a szülők látják ezen gondolatok fontosságát is így tanítják, segítik a gyerekeket napról napra ebben az ingoványos élethelyzetben is.

Tibenszky Moni Lisa
Felelős Szülők Iskolája alapító, Da Vinci Tv csatorna magyarországi nagykövete

(képek: Felelős Szülők Iskolája, kezdőkép: Pixabay)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük