Tökéletes Anyák

Könyvek százai, cikkek millió jelentek meg arról, hogy egy anyának milyen módszerekkel, nevelési trendekkel kell közreműködnie csöppsége életében, és hogy mindemellett hogyan tud önmaga is ragyogó, makulátlan külsőt ölteni nap, mint nap.

S íme, megkaptuk a XXI. századi

Tökéletes Anyát.

Arról, hogy ezeknek az elvárásoknak miként tud egyszerre egy anya megfelelni, már nem szól a fáma.

És ekkor felvetődik a kérdés: létezik egyáltalán olyan, hogy tökéletes anya?

Elmondom, szerintem milyen

egy valódi édesanya.

Egy édesanya arca bizony van, hogy fáradt és meggyötört, a szemei alatti táskákba pedig a fél babakocsi csomagtartóját bele lehetne pakolni.

Mert éjszakánként virraszt gyermekével, ha beteg, vagy ha rosszat álmodik, de reggel korán kel, hogy vezesse a háztartást.

Mert egy anya valóban érti és megéli, hogy az idő relatív, hisz az alvásidők –ha vannak- úgy szállnak el, mintha a kicsit sose tette volna a kismackós ágyneművel borított kiságyba.

Egy édesanya ruhája olykor bizony foltos. Mert a szoptatás után jobban érdekli, hogy a picinek ne fájjon a pocakja, mintsem hogy zavarja a ruhájára kerülő büfi.

Mert ölbe veszi a gyermekét vigasztalni, ha az elesik, és a szeretetnek ettől a megnyilvánulásától koszos lesz combján a nadrág.

Mert leül a picurka mellé homokfagyit készíteni, fogadkozva közben,

hogy ilyen finomat még soha életében nem evett.

Egy édesanya megjelenése egyszerű. Sokszor összeköti a haját, mert konkrétan még annak is örül, hogy vécére el tud menni – mialatt a csöppség szemben ül vele a babaszékben -, nemhogy még a hajmosás kényelmes luxusát élvezze.

Mert figyel, hogy míg szoptat vagy etet, haja ne lógjon kisbabája arcába.

Sokszor vesz fel melegítőt és edző cipőt, mert a futóbicikli bizony gyorsan gurul

és tűsarkúban, kisminiben igen nehéz ezzel

felvenni versenyt.

Egy édesanya erős. Mind lelkileg, mind fizikailag.

Anyatigrisként óvja élete értelmét, ha kell, s nem roppan össze a súly alatt, mikor szeme fényét a kórházi ágyon fekve látja, mert mesét olvasni, kirakózni, vigasztalni kell.

Ha jót akarsz magadnak, nem kötsz bele egy anyába, aki naponta kétszázötvenháromszor emel fel átlag 13 kilót, és megy haza a boltból négy bevásárlószatyorral egy üres babakocsit tolva, csípőjén a kétéves gyerekével, aki már püffedtre hisztizte arcocskáját, hogy bizony ő aztán nem akar beleülni. Számára az egész élet egy nagy edzőterem.

Egy édesanya okos

és gyengéd.

Teljes átéléssel folytatja Boribon történetét és halk altatót énekel esténként, hogy nyugodt álmokba ringasson.

Nagyobb odafigyeléssel válogat a játék-, és könyvesboltban, mint reggel a ruhásszekrénye előtt állva.

Mondókázik és gördeszkázni tanít, elmagyarázza mit miért tesz, s büszkén vállalja, mikor gyermeke őt tanította meg valami újra, mert bizony van ilyen.

Számomra ilyen

egy valódi édesanya.

Pont, mint a húgom.

És jómagam csak reménykedni tudok benne, hogy egyszer legalább csak fele ilyen jól csinálom majd.

Hisz ő egy odaadó, gondoskodó, erős és okos, ízig-vérig NŐ, aki – habár a sok tudományos írás és kevésbé tudományos publikáció szerint minden bizonnyal nem felel meg az összes korunkbeli elvárásnak –

bizton állíthatom, hogy kisfiának úgy, ahogy van,

teljesen és százszázalékosan

a tökéletes ÉDESANYA!

Németh Vivien

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.