Florence Nightingale a “lámpás hölgy”, aki lefektette a humánusabb betegápolás alapjait

Florence Nightingale a modern nővérképzés és a betegellátás reformjának elindítója volt. Legendás nő, akinek nagyon sok mindent köszönhetünk.

Szülei hónapokon keresztül tartó nászútja idején született 1820. május 12-én, az itáliai Firenzében született. A város angol nevére keresztelték lányukat, így kapta a Florence nevet.

Apja egy tehetős bankár volt, a család felváltva élt több angliai udvarházukban és Londonban. A lányuk neveltetése során szerteágazó műveltségre tett szert, beszélt görögül, latinul, olaszul, franciául és németül, de a korban rendhagyó módon nőként tanulhatott filozófiát, matematikát és történettudományt is.

Szülei egy bárót szántak lányuknak, de Florence 17 évesen Isten hívó szavát követve elkezdte keresni hivatását és sosem ment férjhez.

Bár a szülei megtiltották, ő mégis gyakran segédkezett betegek gondozásában és idejének jelentős részét kórházak látogatásával töltötte. Titokban részt is vett 1844-ben egy három hónapos nővérképző tanfolyamon a Salisburyi gondozóházban. Mivel akkoriban az ápolói foglalkozás alantasnak számított, szülei nem nézték jó szemmel és 1850 nyarán európai körutazásra küldték.

Körútjából hazafelé megállt a németországi Kaiserswerth-ben és az ottani protestáns diakonissza nővérek ápolási tevékenységét tanulmányozta. Később, 1851-ben már a szülei beleegyezésével visszatért hozzájuk és három hónapon keresztül a diakonisszák mellett kitanulta az ápolónői mesterséget.

Már ez idő alatt elkezdte kidolgozni terveit egy humánusabb, hatékonyabb kórházi ellátásra.

1853. augusztus 22-én Londonban kapott állást, a Harley Street-i “Beteg Úrihölgyek Kórházának” fizetés nélküli főfelügyelő nővéreként. Szülei biztosítottak számára apanázst a megélhetéséhez.

A betegellátás reformjának alapja számára ez volt:

“Furcsának tűnhet ezt kijelenteni, de a legelső követelmény egy kórház iránt az,

hogy ne ártson a betegnek.”

A krími háború alatt 1854-ben Sidney Herbert külügyminiszter közbenjárására harmincnyolc ápolónőt rendeltek az ottani kórházban ápolt sebesültek ellátására. Florence a feladatra önként jelentkezett és az ő felügyelete alatt, az általa kiválasztott nővérekkel ápolták a törökországi Üsküdarban felállított Selimiye hadi kórházban a háború brit sebesültjeit.

Az ideiglenes hadi kórház körülményei sokkolták őt, ezért amikor átvette a nővéri ügyelet vezetését, a megfelelő higiénés körülmények megteremtésén és az ellátás színvonalának emelésén dolgozott nap, mint nap.

És bár nagyon szigorú volt a beosztott nővéreivel, sokat el is bocsátott, intézkedéseinek köszönhetően sokat javult a helyzet néhány hónap alatt. A kórház területén elhullott állati tetemeket és szemetet eltakarították, a lefolyókat folyamatos tisztították, illetve tiszta ágyneműket és megfelelő élelmet biztosítottak. Ennek következtében az általa felügyelt kórházba került sebesültek korábban 42%-os  halálozási aránya 2,2%-ra csökkent.

“A szerény kezdet, a csendes és fokozatos küzdelem az, amely megérleli a dolgokat.”

Ninghtingale hamar elismerést szerzett hazájában, sőt Viktória királynő szimpátiáját is kivívta.  Ennek köszönhetően a hadügyminisztérium a hadsereg egészségügyi helyzetével foglalkozó osztálya az általa által írt jelentések és ajánlások alapján 1859-ben megszervezte a Katonai Orvosi Iskolát. Bizonyítékainak hatására (képzett statikusként konkrét adatokkal szolgált) átszervezték a brit orvosi ellátást és javították a katonák elszállásolásának körülményeit is.

Napi 20 órát volt talpon, elkapta a krími lázat, sőt reumás panaszai is voltak,

de mindezek ellenére is fáradhatatlanul dolgozott a reformok végigvitelén.

Nőként egyáltalán nem volt egyszerű dolga egy férfiak által uralt világban, de meggyőző érveléseivel sikerült bizonyítania.

1858-ban első nőként a Királyi Statisztikai Társaság tagjává választottak, később pedig az Amerikai Statisztikai Társaság is tiszteletbeli tagja lett.

1859-ben alapítványt hozott létre, amelynek keretén belül közadakozásból befolyt 45 ezer font segítségével 1860. július 9-én megnyitották a londoni Szent Tamás Kórház Nightingale-féle tanintézetét, ahol az ő elképzelései alapján és felügyelete alatt folyt a nővérképzés.

Ugyanebben az évben megjelent a Notes on nursing, azaz „Jegyzetek az ápolónői tevékenységről”, amely az első ápolói kézikönyvnek tekinthető.

A nővérképzésen kívül foglalkozott a bábaasszonyok és dologházi ápolók helyzetével is, illetve az 1880-as évektől pedig a szülésznők munkájának elismertetéséért is harcolt.

1883-ban életműve elismeréseképpen Viktória királynő a Királyi Vörös Kereszt kitüntetésben részesítette, 1907-ben pedig első nőként a birodalomban a királytól megkapta az angol Becsületrendet.

Bár utolsó éveiben egészségi állapota már akadályozta a mozgásban és látását is elvesztette, 1910. augusztus 13-án bekövetkezett haláláig folyamatosan küzdött az egészségügyi reformok megvalósításáért.

“A sikerem titka abban rejlik, hogy soha nem adtam fel semmit, és nem kerestem a kifogásokat.”

Florence Nightingale volt az a példaértékű nő, aki megteremtette a betegápolás etikai alapjait. Az ápolónőktől kiemelkedő szakmai tudás mellett erkölcsi tisztaságot is követelt, rendszeresen ellenőrizte őket, ezért is nevezték „a lámpás hölgy”-nek, mely elnevezés élete végéig végig kísérte.

Általa sikerült megbecsült hivatássá emelne a nővéri munkát.

1985-ben és 2008-ban meg is filmesítették életét, melyek igyekeznek hűen visszaadni csodálatos életművét.

Az ő tiszteletére a születésnapján ünneplik világszerte az Ápolók Világnapját, és az ő tiszteletére lett a lámpás az ápolás nemzetközi jelképe.

Ezúton is köszönjük minden ápoló áldozatos, elhivatott munkáját!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük