A baj nem az emberben, hanem a tudatlanságban lakozik

Böjte Csaba ferences szerzetes 1959. január 24-én született Kolozsváron. Autóvillamossági szerelőnek tanult, majd a Hargitában bányászként is dolgozott, mielőtt 1989-ben pappá szentelték.

1992-ben Dévára helyezték, ahol utcagyerekeket fogadott oltalmába, és a lakatot leverve beköltöztek az elhagyott és évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba. A helyet szobáról szobára elkezdték felújítani, majd újabb és újabb gyermekeket fogadott be.  A Dévai Szent Ferenc Alapítvány ma már számos házat, otthont, intézményt működtet Erdélyben és kettőt Magyarországon is , ahol rengeteg nehéz sorsú gyermeknek biztosítják a tanulás és a mindennapi élethez szükséges alapvető feltételeket.

kép forrása: Magnificat.ro – Böjte Csaba OFM – Dévai Szent Ferenc Alapítvány

Csaba testvér az önzetlen szeretet és segítségnyújtás legjobb példája napjainkban.  Őszintesége, tiszta szívűsége, gyermek- és emberszeretete, elhivatottsága méltán tette őt népszerűvé határon innen és túl.

Tőle idézünk az alábbiakban a teljesség igénye nélkül pár fontos és követendő gondolatot.

“Minden egyes gyermek egy csoda. Nem lehet tudni, hogy kiben mi lakozik: egy új Ady Endre vagy épp Blaha Lujza. Ha ajtót nyitunk előttük, esélyt adunk nekik, hogy kibontakoztassák a személyiségüket, a tehetségüket. Nem kell hozzá mást tenni, csak egymásból a jót “kiszeretni”.”

“Boldog az az ember, aki szereti és tiszteli apját és anyját, mint ahogy a bimbó szereti a megtartó, tápláló gyökeret, mint ahogy a folyó szereti a forrást, mint ahogy a madár szereti a fészket, mert hatalmas nyugalom, béke, öröm és fény születik meg benne.”

“Az ember nem szélkakas! A régi vitorlások, ha jó szélbe kerültek, akkor sebesen szálltak a hullámokon, de ha szélcsend volt, akkor hetekig rostokoltak egy helyben. Nekünk ezen a téren inkább a gőzhajókra kellene hasonlítanunk: bárhonnan fúj a szél, a kitűzött céljaink felé kell haladnunk.”

“A legnagyobb feladatunk nem az, hogy legyőzzük a rosszat, hanem hogy felszabadítsuk egymást a szeretetre.”

“A simogatás, a dicsérő szó, a gondoskodás, a törődés elmulasztása sokszor jobban fáj, mint egy pofon.”

kép forrása: Magnificat.ro – Böjte Csaba OFM – Dévai Szent Ferenc Alapítvány honlapja

“Ne ijedj meg saját hibáidtól, gyarlóságaidtól! Örvendenünk kell, ha felszínre jutnak fogyatékosságaink, korlátaink, akárcsak az orvosnál, ha kiderül a betegségünk, mert csak arra a kórra kereshetünk gyógyírt, orvosságot, amelyet felismerünk. Nem az orvos tesz beteggé bennünket, ő bölcsen csak megvizsgál és beszámol az eredményekről.”

“Azt a gyereket, aki helyett édesanyja írja a házi feladatot, jó szándékával tönkre fogja tenni. A gyerekkori mosatlan almák, a biciklizés közben szerzett horzsolások immunrendszerünket irritálják, ami a fertőzéseket legyőzve megerősödik. Orvosi diplomád, bajnoki címed mit sem érne, ha szüleid megvásárolták volna neked, hogy megkíméljenek a vizsgák, versenyek embert próbáló terhétől, ha verejtékes, kitartó tanulással, küzdelemmel nem te magad harcoltál volna meg értük.”

“Én hiába szeretem a szobám csendjében az utcagyereket! Nem arra van szüksége, hogy könnyes, szende szemembe nézzen, hanem hogy legyen kenyér az asztalán, fedél a feje fölött, étel a tányérján, ceruza a kezében, takaró az ágyán, kapjon jó szót, simogatást.”

“Akkor vagy igazán szabad, ha azt, amit vállaltál, meg tudod tenni, és a kudarcok, sérelmek után sem a gyűlölet, a harag uralkodik a szívedben, hanem az újrakezdés lelkülete, a szeretet és a jóság.”

“Ha az emberre valaki szeretettel néz, az olyan, mint a napfény, amely az alvó magot kihozza a földből. (…) Télen miért nem virágzik a cseresznyefa? Mert nem látja értelmét a kibontakozásnak, tudja, hogy a fagy elpusztítaná a szirmait, nem bízik a környezetében, érzi, hogy veszélyben van. Az emberi szívben is megbújik egy kis bimbó, de ha nincs, aki kedvesen rámosolyogjon, hozzá szóljon, akkor inkább bezárva marad.”

(kezdőkép: Magyar Kurír/Merényi Zita)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük