Skip to content
Ha néhány nap múlva nem kellett volna fekete-fehérbe öltözniük, és a többi napbarnított gyerekkel együtt felsorakozniuk az árnyas iskolaudvaron, észre se vették volna, hogy belopózott a szeptember.
(tovább…)
Kifogytál az ötletekből, mivel köthetnéd le a gyereket? Akkor elő a régi, megunt pólókkal, vászontáskákkal: batikolásra fel!
(tovább…)
„Láttad? A gyereke tíz perce ott fetreng a földön, taknya-nyála egybefolyik, úgy hisztizik. Nem igaz, hogy nem tud vele valamit kezdeni. Az enyém ilyet biztosan nem fog majd csinálni, az biztos!” – puffogtam megbotránkozva a barátnőmnek, miközben a kedvenc plázánkat róttuk.
(tovább…)
Megszűnt a külvilág, nem létezik idő sem tér, minden, ami most számít ott volt ebben a teremben. Ahol semmi nem természetes, fertőtlenítő illata hatotta át a perceket, sípoló hangok verték az ütemet az ereimben.
(tovább…)
A kavicsháton repüléstől megrészegült Csiguli hagyta, hogy Sebi vállára ültessék, hiszen a kavicsbogárnak el kellett rejtőznie, mielőtt még a kaszával hajladozó felnőtt mellé értek volna. Ámulva látták, hogy a borotvaéles szerszám minden lendítése után daliás fűszálak ezrei vágódnak hasra.
(tovább…)
Találós kérdés: szinte minden háztartásban fellelhető, ahol gyerek is van; rajzolni lehet vele, borzasztó könnyen kicsi darabokra törik, cserébe viszont jó zsíros. Gyakori előfordulási helye a gyermek íróasztalfiókjának, esetleg táskájának a legmélye. Mi az?
(tovább…)
Szülőként hajlamosak vagyunk a legeslegutolsó helyre sorolni magunkat; hiszen folyton találhatunk ennél sokkal sürgősebb és fontosabb tennivalót: hol főzni kell, hol takarítani; most a gyereket kell megetetni, a pelusát kell kicserélni aztán altatni, s még egy rakat email is megválaszolásra vár. Ismerős?
(tovább…)
Alig kezdődött el a nyár, a leendő nagycsoportosok és elsősök szülei máris kapkodhatják a fejüket, hiszen hamarosan új nevelési évre készülhetünk.
(tovább…)
Ha nem volt túl meleg, és az eső sem esett, a gyerekek a terasz előtt, vagy a csónakmóló melletti gyepfolton tollasoztak. A nedves réten nem lehetett, mert ott combig ért már a fű.
(tovább…)
Szeretném még az elején leszögezni, nincsen nálam a bölcsek köve, és nem is szeretnék úgy tenni, mintha így lenne. Sőt.
(tovább…)
Normális vagy, hogy ezek után is posztolod a gyereked fotóját az Instára? Miért nem az ügyészség elé szervezte a tiltakozást az anyukás Facebook csoport?
(tovább…)
A 2,5 hónapos nyári szünet sok szakember szerint nem szerencsés, a Magyarországon kialakult tradíció több szempontból sem gyermekbarát.
(tovább…)
A fejfájással vagy migrénnel küzdők közül sokan legyintenek, mert nagyjából már semmiben sem hisznek, csak a jól bevált gyógyszerekben.
(tovább…)
– Gyertek, srácok, mutatni szeretnék valamit! – rikkantotta Bog felröppenve, aztán újra a vízbe zuttyant.
– Siessünk! Nem könnyű követni Bogot, de érdemes. – biztatta Sebi a kislányt. – Tartsd vissza a levegőt!
(tovább…)
Virág mutatott a réten néhány szép, különálló mentatövet Sebinek, és kisvártatva hat mentabokor virult a néhai saláták elgereblyézett helyén. A homokozóban talált apró locsolókannával a kislány meg is öntözte mindet.
(tovább…)
Hagyd az animátort, a bohócot és bérelt ugrálóvárat; legyél inkább kreatív és dobj össze te magad egy szuper szülinapi bulit a gyereknek! Persze, köszi… legyinthetsz teljes joggal, s még azt is gondolhatnád, hogy ilyesmi szövegekkel tele a padlás.
(tovább…)
Ha létezne olyan, hogy nagy közös anyai tyúkszem, akkor én most egy kicsit ezen lépkedek, mégis felteszem a kérdést: ti is engeditek, hogy köztetek aludjon a gyerek?
(tovább…)
Ugye te sem érsz rá minden egyes időpillanatban arra, hogy a gyerekeidet szórakoztasd; hogy lefoglald a nap minden percében valamilyen „okos” játékkal? Ne is stresszeld magad emiatt!
(tovább…)
Amikor újra világos lett, a kavics Csigulival együtt egy zöld színű zsebben találta magát. Sebi zsebe kék vagy fekete szokott lenni, attól függően, hogy melyik rövidnadrágot hordta.
(tovább…)
Év elején reszkető gyomorral kísértem el a kisfiam a tanévnyitóra. Még apa is vett ki szabit aznapra.
Tisztán emlékszem, hogyan Csodacuki odaállt az apja mellé talpig ünneplőben és büszkén mosolygott, igazi apa-fia pillanat volt.
(tovább…)
A salátaágyás romjai közül egész pontosan 43 darab csigát sikerült kiszedegetni. Sebi úgy érezte, sosem fogynak el. A homokozóból kihalászott tejfölösvödörbe pakolta őket, és Bogra akasztotta, aki életében sokadik alkalommal sajnálta, hogy nincs keze.
(tovább…)
Ha felhagynék az alvással, egyszer az életben utolérném magam. Befejezném, amit elkezdtem, és soha semmit sem hagynék félbe. A munkám mellett mindenre jutna időm. Befejezném a nagytakarítást, aminek tavaly ősszel, a könyvet a szerelemről, aminek karácsonykor álltam neki.
(tovább…)
Azt mondani együtt érzek, olcsó naivitás volna. Egy asszony, ki földi útját férje nélkül folytatja olyan érzéseken megy át, amit átélni nem lehet. Akkor sem, ha te már egyszer átélted.
(tovább…)
– Miért javasoltad Csigulinak a salátát? Anyukád haragudni fog érte! – fordult Sebihez megrökönyödve Bog, miután hallótávolságon kívül kerültek.
(tovább…)
Sokat gondolkodtam, van-e értelme ennek a posztnak, de most már annyira teli a fejem és a szívem gondolatokkal, hogy itt az ideje megosztanom… a digitális tanrend végéhez közeledve.
(tovább…)
Egyetlen kisgyermeknek sem szabadna ezen a világon valódi szeretet nélkül felnőni. Arra lettek teremtve, hogy szeretve, ölelve legyenek, megértésre, elfogadásra vágynak, ez a természetes állapotuk.
(tovább…)
– Köhög a bolha! – gúnyolta ki Bog az önérzetes csigát. Az emberektől hallotta valamikor a kifejezést, és úgy rémlett neki, hogy a nagyzolókra szokták mondani.
(tovább…)
A Manubaba egy olyan csodálatos baba-mama mesevilág, ahova ha belépsz, nem lépsz ki csak úgy, üres kézzel, ez biztos.
(tovább…)
Talán egészen kevés olyan anyuka van, aki ne szenvedte volna meg gyermeke fogzási időszakát. És persze mindenkinek megvan a saját tuti ötlete arra, mit adjunk a gyereknek a panaszok enyhítésére.
(tovább…)
Sebi sajnálta, hogy balesetet okozott. Már elfelejtette, hogy valójában Bog terelte el a figyelmét, a kavicsbogár pedig nem sietett emlékeztetni rá. Ehelyett az öreg gerléket próbálta csitítani, ami főként Gergelyre fért rá.
(tovább…)
Külső szemmel talán úgy tűnhet, hogy a fiatalok számára az élet könnyű, lehetőségekkel teli és még bárhogy alakulhatnak a dolgaik a karrier, párválasztás, vagy családalapítás szempontjából.
(tovább…)
Sebi néhány nap alatt belejött a titok-hordozásba. Ekkor már ki merte tolni kerékpárját a fészerből, ahol a járgány tavaly ősz óta Csipkerózsika-álmát aludta.
(tovább…)
Május 20-án megjelent a Magyar Közlönyben, hogy idén is megtarthatók lesznek az ottalvós gyerektáborok, s ezzel eldőlt: megrendezésre kerülhet az egyik legrégebbi gyerektábor, a PEOPLE TEAM-tábor is.
(tovább…)
Az elmúlt években sokszor éreztem azt, hogy az életem egy harctérré vált. Egyrészt az egóm, másrészt az igazságérzetem nem hagyta sokszor, hogy elmenjek bizonyos dolgok mellett, de mostanra eljutottam arra a pontra, hogy a lelki békém minden egyes apró, és nagyobb megnyert csatánál többet ér nekem.
(tovább…)
Miután Bog barátságot kötött Sebivel, fel sem merült, hogy máshol is lakhatna, mint a kisfiú zsebében. Ennek oka lehetett a kő-lét mindent elfogadni kész, nyugodalmas türelme is, bár Sebinek néha eszébe jutott, hogy a kavicsbogár bármikor eltűnhetne előle. Olyankor megtiszteltetésnek érezte, hogy mégis vele maradt.
(tovább…)
Fejest ugrottunk az otthoni sulihelyettesítésbe, immáron jó pár hete. Személyes kíváncsiságom és egyedi helyzetem nyomán volt szerencsém szülővel, tanárral, korrepetáló tanárral és szociális segítővel is kommunikálni ezen idő alatt.
(tovább…)
Emlékszem tavaly májusban halálra izgultam magam az első szülőin. Örömmel nyugtáztam, hogy a kisfiam az 1./a-ba került. Pont így szerettük volna. Izgatottan jegyzeteltem, hogy mi fog kelleni, első iskolás kezdő szülőként, és a maximalista szűz horoszkópjeggyel terhelten pislogtam.
(tovább…)
Napjainkban sajnos egyre több kismamánál alakul ki a GDM (Gestacios Diabetes Mellitus), tanácsadásokon pedig szinte mindig felmerül a kérdés: „Vajon nálam miért alakult ki? Lesz baja a kisbabámnak ettől? Innentől én már mindig cukorbeteg leszek?”
(tovább…)
Új barátja a búvóhelyükön várt, amíg Sebi a házban ebédelt. A lehető leggyorsabban lapátolta magába az ételt, még kéretni is elfelejtette magát, pedig ez régi játékuk volt Anyuval.
(tovább…)
„Anyu én szívet készítettem az órán neked, mert ez az én szívem, amit te adtál nekem, amikor megszültél.”
(tovább…)
