Skip to content
Megvan az az érzés, amikor rájössz, hogy idáig a vesztedbe rohantál?
(tovább…)
Tudom, neked csak játék voltam. Semmi komoly, csak egy vicc, amin a barátaiddal nevethetsz.
(tovább…)
Forró a tenyered. Fázom attól, ahogy rám nézel, megérintesz. Fázom, és közben érzem, hogy megmozdítasz bennem valamit.
(tovább…)
Nem, nem az autóra gondoltam. Egy kicsit megint a feleségeknek szólok ki: hagyd, hogy férfi legyen!
(tovább…)
Éreztél már olyat, hogy minden rendben van az életedben, mégis hiányzik valami vagy valaki?
(tovább…)
A boldogság titka mindenkinél más. Vannak olyanok, akiknek egy apró dolog is elég ahhoz, hogy felhőtlenül boldogok legyenek és jól teljen az egész napjuk.
(tovább…)
A szerelem örök – szokták mondani. De hogyan viszonyultunk a történelem során a másik nemhez? Hogyan volt ez korábban és hogyan van most? Változott-e bármi is az idők folyamán?
(tovább…)
12 hét. Hogy mire jöttem rá? Hogy túl lehet élni.
(tovább…)
Azt hiszem, megosztom veletek az élet néhány nagy… igazságát. Íme:
(tovább…)
Nincs szomorúbb annál, mint amikor egy házaspár már nem álmodozik együtt.
(tovább…)
Mindig megperzselsz… Amikor megismertelek, egy nagymenő macsóval találkoztam össze. Kissé öntelt, hihetetlenül magabiztos férfi képét mutattad.
(tovább…)
Régóta meg akartam írni neked ezt a levelet, de nem volt hozzá elég bátorságom. Most végre elszántam magam. Muszáj könnyítenem a lelkemen és tiszta vizet önteni a pohárba, még ha ezzel visszavonhatatlanul hülyét is csinálok magamból. Ez van, vállalom!
(tovább…)
Nem azt mondom, hogy éjjel-nappal, reggeltől estig mosolyogni kell, vagy kellene. De igenis, a mosolynak ereje van. Erről már sokat sokszor írtam, de most kicsit mást mesélek a témáról.
(tovább…)
Emlékszem, hogy még egészen fiatal házasok voltunk, amikor kaptuk az ötletet, hogy néha menjünk el randevúzni a férjemmel és azon gondolkodtam, hogy biztos nem komplett az, aki a tanácsot adta.
(tovább…)
Olyan boldog voltam és te összetörtél ezzel az egyetlen sorral: Szerintem ne beszéljünk többet.
(tovább…)
Kalandok bizony kellenek az ember életébe. Szerelmek meg pláne. De hogyan viszonyultunk a történelem során a másik nemhez? Hogyan volt ez korábban és hogyan van most? Változott-e bármi is az idők folyamán?
(tovább…)
Sosem szoktam újévi fogadalmakat tenni. Szilveszter éjfélkor, pedig pláne nem.
(tovább…)
Hetek óta próbálom a gondolataimat szavakba önteni, nem sikerült! Rengetegszer kezdtem el írni és legtöbbször csak a címig jutottam, azt változtattam meg számtalanszor. Azt akartam, hogy már a cím is kifejezze azt a dilemmát, amelyet az élet bizonyos szituációkban elénk tár: dönteni kell, gyorsan, jól.
(tovább…)
Ahogy egy korábbi tanácsból kitűnt, hogy a hölgyek jó, ha nem hanyagolják el magukat, úgy most az urakhoz szeretnék kiszólni egy kicsit.
(tovább…)
Néma csendben ültem a belülről sikító sóvárgásaim felett. Nem is értem, hiszen hangot is adhatnék neki, igazit, hadd szárnyaljon ki belőlem, hátha felszabadít.
(tovább…)
A filmekben általában könnyű eldönteni, ki a jófiú/jó lány: a szomszéd srác, vagy lány, akit az ellentétes nemű főszereplő észre sem vesz a film utolsó öt percéig, amikor aztán rájön, hogy élete szerelme végig az orra előtt volt.
(tovább…)
Annyi, de annyi olyan párt, kapcsolatot, kapcsolat alakulást látok, ahol valahogy a szerepek megcserélődnek. Egymást szeretve őrlődő emberek küzdenek egymásért önmagukért.
(tovább…)
Egy ideje készültem erre a találkozóra. Három hete még hivatásos Búvár Kund lehettem volna, annyit sírtam, életem csalódásai miatt.
(tovább…)
A képpel ellentétben nem, nem arra gondolok, hogy a férfinak kell a nőtől bocsánatot kérnie minden esetben.
(tovább…)
Vannak filmek, melyek – nem tudjuk megmagyarázni, hogy miért, de hatással vannak ránk, valahányszor látjuk őket. Mindig más fog meg belőle, attól függően éppen milyen életciklusban vagyunk, vagy mire emlékszünk vissza, vagy mit látunk magunk körül.
(tovább…)
Az év végén a legtöbben számot vetnek, majd jön a nagy újrakezdések megtervezésének az időszaka. Januárban mindenki új lendületet vesz, akár szolgáltat, akár kereskedik, akár alkalmazott, akár cégvezető.
(tovább…)
Nem tudom, ki hogy van vele, én imádom a karácsonyt. Szeretem a színeket, az illatokat, a csillogást.
(tovább…)
Közel van december közepe, amikor Apa kórházba került. Tavaly ilyenkor. Karácsony előtt.
(tovább…)
Az elmúlt jó néhány évemet egyedül töltöm. Régre datálhatjuk az utolsó szakítást. Lassan elhúznak felettem a harmincas évek. Azok, melyeket egykoron csodás közös családi éveknek álmodtam…
(tovább…)
De mondhatnám azt is, hogy ne hanyagold el magad! Most egy kicsit ki fogok szólni a feleségeknek és majd a férjeknek is egy-egy poszt erejéig.
(tovább…)
Szakadó hóesés. Gyönyörű látvány. Mégsem elég szép, nem lehet elég szép.
(tovább…)
A nő épp be akarta csukni az autó ajtaját, hogy gyorsan el tudjon indulni, amikor odalépett hozzá. Nem volt jó hangulatban, senkivel sem akart szóba állni.
(tovább…)
Jó pár évvel ezelőtt Szatmárcsekén voltunk, ahol a híres, misztikus csónak fejfás temetőben egy furcsa ismétlődésre figyeltem fel.
(tovább…)
Már annyira megszoktalak. De nem magam mellett. Nem. Mert nem vagy itt.
(tovább…)
Szóval köszönöm. Köszönöm, mindazt a fájdalmat, amit régen mázsás súlyként cipeltem, de most a legnagyobb mesterem.
(tovább…)
Közel vagy, de mégis olyan távol. Félsz. de én is félek. Mikor bontjuk le végre a falainkat?
(tovább…)
Úgy írom ezeket a sorokat, hogy van már két vejem és hamarosan lesz egy menyem is. Tehát már érintett vagyok a másik oldalon is, de…
(tovább…)
És SzörnyElla felébredt a délutáni szunyókálásból, majd rádöbbent, hogy az élete kicsit sivárka, azaz reggel óta mit sem változott. Savanyú kis arcocskája kávéért kiáltott és kilibbent érte a „való világba”.
(tovább…)
Kidobta a francba. Így. Szó szerint ez volt odaírva. Nemrég olvasott egy novellát, nagyon jó írás volt, egy megcsalt, elhagyott nőről, butácska szeretőről.
(tovább…)
Ha elmehetnék egy plasztikai sebészhez, és megkérdezné, min dolgozzunk, azt sem tudnám, hogy hol kezdjem…
(tovább…)