Skip to content
Jól látod. Nem véletlenül ismétlem magamat, mert ez az alapja egy kapcsolatnak. Beszélgetni, beszélgetni, beszélgetni.
(tovább…)
Nélküled elveszett vagyok. Olyan, mint aki eltévedt az erdőben. Együtt mentünk be, de aztán valahogy elveszítettük egymást.
(tovább…)
Férfinek lenni nem lehet könnyű. Mármint igazi férfinek. Aki tekintélyes, erős. Aki létrehoz, aki alkot, aki teremt. Maradandót, értéket, tökéletest.
(tovább…)
Elképesztő, hogy néha úgy jönnek hozzám párok, hogy évek, évtizedek óta nem kommunikáltak egymással. Néha az is felvetődik bennem, hogy kommunikáltak-e valaha is egymással?
(tovább…)
Viccet félretéve, most egy olyan titkot osztok meg, amit az előző részben lévő tanáccsal egy képeslapon kaptunk és komolyan vettük. Egyszerű. Így szól:
(tovább…)
Megdöbbenve hallgattam az egyik barátnőmet a minap. Arról mesélt a szokásos heti csajos kávézásunkon, hogy gyermeket vállalnak a férjével.
(tovább…)
„Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon.”
(tovább…)
Nem vagy a lányom. Nem akarlak látni. Nem szeretlek. Undorító vagy. Gyűlöllek. Utállak.
(tovább…)
Csak egy este. Egy áttáncolt este, ahol a zene végtelenre volt állítva, miközben együtt énekeltük az ismerős dallam szövegét, még ha nem is pontosan.
(tovább…)
Félek a boldogságtól, félek, hogy újra bele zuhanok a szakadékba.
(tovább…)
Szoktatok gondolkodni, hogy mi lehet a hosszú, boldog házasság titka? Van egyáltalán ilyen?
(tovább…)
…amit mindig kerestem…
(tovább…)
A kislányok mind egytől egyig az esküvőjükről álmodoznak. Elképzelik, hogy milyen lesz a ruhájuk, a hajuk, milyen színű lesz a díszítés. Maguk mellé képzelnek egy szőke herceget, akinek kék a szeme.
(tovább…)
Nem tudom, hogyan élhettem nélküled. Már nem tudnék…
(tovább…)
Internetes társkereső oldalakon vagyok regisztrálva. Volt pár futó kalandom, de úgy gondolom, függetlenként megengedhetem magamnak.
(tovább…)
Mindig rossz, ha elmész. Ha nem lehetek veled…
(tovább…)
Csend van. Olyan nagy csend van. Kézzelfogható a csend, markolni tudná. De a fejében egyre jobban, hangosabban kiabálnak a gondolatok. Ki akarnak törni, a csend tudtára akarják adni, hogy itt vannak, tudják mit okoz, tudják, hogy a mérhetetlen csend ennyi szomorúságot rejt.
(tovább…)
Lomtalanítok. Kidobtuk már a nagy lim-lomokat, és mindent, amit gondosan elraktunk „még jó lesz valamire” felkiáltással az elmúlt tíz-húsz-harminc évben.
(tovább…)
Van pár olyan kedvenc híres férfiúnk a történelemből és manapság, akiknek a nőkről született mondatai közül idézünk most néhányat. Nagy igazságok, melyek véleményünk szerint örök érvényűek. És nekünk tetszenek. (tovább…)
Csípett az őszi este, szorosabbra kellett húzni a kabátot.
(tovább…)
Életem talán legnagyobb kudarcaként fogtam fel, mikor véget ért 7 év után az első, igazi kapcsolatom.
(tovább…)
Észrevétlenül, szinte alattomosan kúsztál az életembe. Apránként, de biztosan épültél be a mindennapjaimba, a bőröm alá…
(tovább…)
Nem nagyon nézek tévét, reklámokat meg annál kevésbé. Idegesítenek, és ez nem véletlen.
(tovább…)
Sétálok Budapest egyik forgalmas útján épp a munkahelyemre tartva. A buszváróban ácsorgó emberek arcát, szemét, inkább a lelküket nézem.
(tovább…)
Eltelt egy hét. Egy hét azóta, hogy fogtad a kis batyudat és mindent hátrahagyva, rám sem nézve kihátráltál az életünkből, akarom mondani az életemből.
(tovább…)
Nő. Ez szeretnék lenni melletted. Igazi nő. Akiért küzdenek, akit védenek, még akkor is, ha elég erős lenne megóvni magát.
(tovább…)
Te, „normális” pasi, olvastam a cikkedet nemrég, hazafelé tartva. Egészen a kapuig csak a kérdéseid jártak a fejemben.
(tovább…)
Balra, jobbra, balra, balra, ismét jobbra, megint balra, megint jobbra. Match! Párba álltunk! Jöhet a privát csevej. Már persze ha jön…
(tovább…)
Tele vagyok kételyekkel. Talán túl közel engedtelek magamhoz és ha most menni akarnál, már egy nyitott szívműtétként élném át a csalódást.
(tovább…)
Már lassan egy éve vagyunk együtt. Van, hogy hetente háromszor is jelentkezik, van, hogy két hétig nem látom, csak néha rám ír egy-egy rövid üzenetet.
(tovább…)
Sokan küzdenek manapság azért, hogy kisbabájuk szülessen. Lombik történetek sorozatunkban olyan nők mesélnek, akik ezen a nehéz és olykor rögös úton jártak vagy járnak. Azért osztják meg velünk életük ezen intim részét, hogy egyrészt erőt adjanak sorstársaiknak, másrészt hogy rávilágítsanak arra a kívülállóknak, hogy ez az út milyen nehézségekkel, fájdalmakkal és szerencsés esetben örömökkel jár.
(tovább…)
Fekszem az ágyban, hajnali egy óra… és rajtad gondolkozom. Szóval négy éve mi már beszéltünk. Nem sokat, talán néhány napot.
(tovább…)
Éppen ma egy éve, hogy ott álltunk az oltárnál.
(tovább…)
Miért nem olyan, mint az elején? Miért romlott el minden? Miért pont velem történik mindez?
Most tedd a szívedre a kezed, és valld be! Hányszor tetted fel ezeket a kérdéseket (vagy valamelyikét) magadnak?
(tovább…)
Soha az addigi életemben nem tanultam annyit magamról, mint amióta anya lettem.
(tovább…)
Mert nem fog neki örülni.
(tovább…)
Abban a pillanatban, amikor kimondtad azokat a szavakat, arra vágytam, bárcsak süket lennék, bárcsak ne hallanám mindazt, amit épp most mondasz nekem.
(tovább…)
Mikor tanulom már meg, mi az elengedés?! Mikor unom meg a folytonos megmártózást múltam jéghideg vizében?!
(tovább…)
A szüleim ma ünneplik a 43. házassági évfordulójukat. Szép nagy szám… Ahogy mondani szokták: még gombócból is sok!
(tovább…)