A színek harmóniája, avagy érdekességek a színelméletről

A legtöbben hallották már azt a kifejezést, hogy színelmélet. De mit is takar ez valójában? Szakértőnk, Tóth Eszter szín- és stílustanácsadó erről az izgalmas tudományról oszt meg velünk most sok fontos és érdekes információt.

Egy kis történeti áttekintés

A színek világa mindig is foglalkoztatta az emberiséget. Valószínűleg már az ősember is elgondolkodott azon, hogy miért fehér a villám vagy milyen szellem varázsolhatta az égre a szivárvány színpompás oltárját. Már időszámításunk előtt is fontos szerepet tulajdonítottak bizonyos színeknek az egyiptomiak, kínaiak, mely nyomon követhető a régészeti leleteken és azóta is a festészeti és építészeti remekművek fontos kifejezőeszközei maradtak.

A színelmélet tehát nem új keletű tudomány és nem elsősorban az öltözködéssel kapcsolatosan találták ki, csak mostanában kezdett jobban elterjedni az ilyen téren való felhasználása. Oktatják a művészeti és műszaki egyetemeken, de ugyanúgy foglalkoztatja a fizikusokat, a vegyészeket, az orvosokat és a pszichológusokat is, más-más aspektusból.

A színek harmóniája

Newton 1676-ban mutatta ki, hogy a fehér napfényt egy háromélű prizmával olyan színképpé lehet bontani, melyben benne van az összes alapszín a bíbor kivételével. Bő száz évvel később Rumford állapította meg, hogy a színek akkor harmonikusak, ha keverékükből fehér fény jön létre. Ha ezt lefordítjuk a festékek nyelvére, akkor a keverékük szürkét ad. A középszürke szín egyensúlyi állapotot hoz létre a szemünkben, mely folyamatosan megkísérli visszaállítani magát, ezért van az, hogy ha egy piros tárgyra nézünk és utána becsukjuk a szemünket, a piros szín komplementer (kiegészítő) színét, a zöldet fogjuk látni a szemhéjunk mögött.

Kijelenthetjük, hogy 2 vagy több szín akkor harmonikus, ha keverékükből semleges szürke jön létre.

A színek három tulajdonsága

Amerikában Albert Munsell már a 19. század végén megalkotta a színek 3 dimenziós rendszerét, melyet a mai napig használnak a mezőgazdaságban a földtani kutatásokhoz. Többféle színrendszer létezik más-más alapokon: a divatiparban a Pantone színskálát használják, ha festetni szeretnénk a lakásunkat, nagy valószínűséggel valamilyen RAL színkártyát fognak elénk tolni a barkács áruházakban, hogy válasszunk árnyalatot. De van egy magyar vonatkozású is, Nemcsics Antal Coloroid színrendszere.

Európában Johannes Itten nevéhez kötik a színek tanulmányozását, akinek 1960-ban jelent meg A színek művészete című könyve és így váltak szélesebb körben ismertté a színekkel kapcsolatos összefüggések.

A színek 3 dimenziós rendszere azt jelenti, hogy egy-egy színnek 3 tulajdonságát vizsgáljuk:

  • a szín hőérzetét – így egy szín lehet hideg vagy meleg
  • a szín világossági vagy sötétségi értékét – másképp mondva az adott színben mennyi a fehér vagy fekete szín mennyisége
  • a szín telítettségét – lehet telített, más néven élénk vagy telítetlen, azaz tört vagy lágy – az adott színben a szürke szín mennyiségét vizsgáljuk.

Ha ezek alapján a színeket egy gömbben helyezzük el, a színgömb felszínén az “egyenlítő” mentén helyezkednek el a tiszta színek, ezek a 3 alapszín, a piros-sárga-kék egyenlő arányú keverékei (Ittennél 12 ilyen szín van. Emlékeztek még az általános iskolai rajzórákra? Amikor színkört kellett festeni, pontosan ezeket a színeket festettük meg).

A vertikális tengely jelöli a sötétségi-világossági értéket, az “északi sarki” fehértől a “déli sarki” feketéig. A fekete-fehér tengelyre merőlegesen pedig a színek telítettsége változik, az egyenlítőn vannak az élénk, tiszta színek, míg a színgömb belseje felé haladva egyre törtebb színeket látunk.

Na de hogyan kapcsolódik mindez a színtanácsadáshoz?

Johannes Itten a Bauhaus tanára volt és azt vette észre, hogy amikor bármilyen festészeti feladatot adott a növendékeinek, azok mindig ugyanolyan, rájuk jellemző színcsoportokat használtak a festményeik elkészítésekor, melyek valamennyire visszatükrözték az alkotó személyek külső adottságait. Ezek alapján alkotta meg a 4 évszak elméletét, mely a színtanácsadások alapját képezi. Egy-egy típus azért az évszakokról lett elnevezve, mert a természetben abban az évszakban megjelenő színeket szedi csokorba.

Később az elmélet tovább finomodott, mert figyelembe vették a különböző évszakok színcsoportjain belül a színek legjellemzőbb tulajdonságait is (tudjátok, amiről feljebb írtam: hideg vagy meleg, világos vagy sötét, élénk vagy tört), és így alakult ki a 12 altípusos évszakelmélet, tehát a 4 évszakot még egyenként 3-3 altípusra bontjuk egy személy színtípusának a meghatározásakor.

  • A TAVASZ típus lehet ÉLÉNK, MELEG és VILÁGOS.
  • A NYÁR típus lehet VILÁGOS, HIDEG, valamint LÁGY.

  • Az ŐSZ típus lehet LÁGY, MELEG és SÖTÉT.
  • Végül a TÉL típus lehet SÖTÉT, HIDEG és ÉLÉNK.

Most már láthatjátok, hogy a színtanácsadás nem egy légből kapott humbug, hanem komoly tudomány áll mögötte.

Tóth Eszter
személyi stylist, szín- és stílustanácsadó

(képek: Pexels)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük