Írtam nektek nemrég a midiszoknyáról, mely újra reneszánszát éli, de az elmúlt néhány évben egyre nagyobb teret nyert a culotte nadrág is, mely már a reneszánsz kor óta velünk van, pedig ez is egy elég ambivalens darab, már ami a hosszát illeti.

A culotte-ot a franciáktól kaptuk, eredetileg minden olyan ruhadarabot jelentett, melyet az alsó testrészünkön hordunk. Az angolszász kultúrában a térdig érő bricsesznadrágot hívták így, amit a felsőosztály férfi tagjai hordtak egészen a 19. századig.

Ez a jelentés és viselet átszivárgott aztán Franciaországba is, az 1789-es francia forradalom idején a munkásosztályt hívták „sans-culotte”-nak, azaz culotte nélkülinek, mivel elutasították ezt az arisztokratikus öltözetet.

A késő 19. században kezdték el hordani először nők a bővebb szárú változatot, ami úgy nézett ki, mint egy szoknya, mégis lehetővé tette, hogy ne oldalt kelljen a nyeregben ülniük a lovon.

Napjainkban azokat a bővebb szárú női nadrágokat hívjuk így, melyek térd alatt érnek véget. Ez a tulajdonsága sajnos a leggyengébb pontja a nadrágnak, ugyanis a hosszanti arányainkat eléggé előnytelenül tudja felszabdalni, ezért fontos, hogy megtalálja mindenki a megfelelő hosszt, ami a térd és boka között bárhol lehet.

Igaz ugyan, hogy az által, hogy több bőrfelület látszik, mint egy hosszú nadrágban, frissebbnek, üdébbnek hathat egy szett, de az összbenyomást nagyon el tudja rontani, ha a lábszárunkat a legszélesebb ponton vágja el. Véleményem szerint a vastagabb lábszárral rendelkezők inkább ne próbálkozzanak vele.

Az alacsonyabbak is jobb, ha az éppen térd alatt végződő verziót választják, mintha hosszabb, mert összenyomja őket vizuálisan. Vékony derekúak határozott öv részt keressenek, kevésbé szerencséseknek a gumis derék lehet az optimális.

Anyag tekintetében találhatunk téli változatokat is szövetből, bőrből, farmerből, melyeket egyszínű, sűrű harisnyával hordhatunk.

Nyáron magassarkúval, balerinával, papuccsal és tornacipővel is működik, a téli cipő párosítás viszont megint feladja a leckét. A bokacsizma kerülendő, hacsak nem olyan szűk és/vagy alacsony a szára, hogy szinte nem is látszik, hogy a lábunkon van, ebben az esetben azonos színű harisnyával viselhetjük a culotte nadrágot.

A nude színű bokacsizma is hasznos lehet, de azért az ritka, mint a fehér holló. Meg lehet még próbálni a loafer vagy Oxford cipőket, amelyekben látszik a bokánk, bár kérdéses, hogy ez télen mennyire praktikus, egy fázós embernek valószínűleg semennyire.

Legjobb, ha alapszabályként azt jegyzitek meg, hogy a csizma szára magasabban legyen, mint a nadrág alja, de legalábbis addig érjen, hogy ne legyen a két ruhadarab között egy kicsi csík, ami kilátszik a lábunkból.

Tóth Eszter
személyi stylist, szín- és stílustanácsadó

(képek: Pinterest)