Dudor a gatyán – Egy dolgozó lány naplójából

Jön a hideg. Erről két dolog jut eszembe pavlovi reflexként.

Az egyik, hogy utálom, utálom, és még annál is jobban utááálom.

Nem bírom a hideget, a téli sportoknak sem vagyok nagy barátja. Egy esetben szeretem a hódunyhát és a kövér hópelyheket – bentről nézni egy másik (nem hó)dunyha alól.

A másik… Na a másik az kicsit kínosabb.

Szóval a másik, ami a hidegről eszembe jut, az a harisnya. Az a harisnya, amit bár sokan utálunk viselni, mégis rákényszerülünk a legcudarabb időkben.

Az a harisnya, ami egyszer bent maradt valahogy a gatyám szárában, és én ezt nem vettem észre.

Úgyhogy AZ a harisnya ott dudorodott a vádlimon hátul.

Egész nap,

reggeltől estig.

A pékségben, aztán a munkahelyemen 8 órában, a bevásárlás alatt és fél Budapestet beutazva. Otthon vettem észre, véletlenül.

Budapesten pedig vagy 200 ember röhög máig a térdét csapkodva, amikor meséli a haverjának, hogy ,,emlékszel a csajra, akinek a vádlijánál egy marha nagy dudor volt…?”

V.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.