You are currently viewing Inzulinrezisztencia – sokat beszélünk, de keveset tudunk róla

Inzulinrezisztencia – sokat beszélünk, de keveset tudunk róla

Az inzulinrezisztencia manapság felkapott és „divatosnak” mondható betegség, melynek diagnosztikájával és terápiájával kapcsolatban még a szakemberek sem mindig értenek egyet. Ugyanakkor az inzulinrezisztencia mindenképpen komolyan veendő betegség, amivel foglalkozni kell!

Napjainkban egyre többet beszélünk az inzulinrezisztenciáról, gyakrabban halljuk a kérdést: Te is „IR-es” vagy? Úgy tűnik, hogy egyre több ember szenved ebben az állapotban.

De tényleg gyakoribb az inzulinrezisztencia (IR), mint néhány évtizeddel ezelőtt? Egyrészt minden bizonnyal igen, hiszen – ahogyan később még szó lesz róla – az életmód (egészségtelen, szénhidrátdús táplálkozás, elhízás stb.) is elősegítheti az IR kialakulását. Más részről viszont biztosan szerepet játszik benne a nagyobb tudatosság is, így olyan betegek is diagnózishoz jutnak, akiket korábban például az ismeretlen eredetű meddőség skatulyájába soroltak be.

Cikkünkben az Intima.hu női egészségportál két szakértője, Dr. Kelemen Csaba endokrinológus és Tárczy Virág dietetikus beszél arról, hogy az inzulinrezisztencia megoldásának a kulcsa a te kezedben is ott van.

Honnan veheted észre, hogy IR-ed lehet?

Ez azért nehéz kérdés, mert az IR sok esetben nem jár észrevehető tünetekkel, vagy olyan panaszokat okoz, ami az élet „normális” velejárójának vagy a stresszes életmód következményének tűnhet: egy kis fáradékonyság, hajhullás, amit különösen ilyenkor, a hosszú tél végén hajlamosak vagyunk a tavaszi fáradtság számlájára írni.

Fontos tudni azonban, hogy a laboratóriumi vizsgálatok többnyire már akkor kóros eredményeket adnak, amikor az IR-nek még nincs specifikus tünete. IR-ben a vércukorszint gyakran még normális, sőt alacsony is lehet, hosszabb távon azonban emelkedett vércukorszinthez vezethet.

Az IR megzavarhatja a reproduktív funkciókat is: a ciklus felborulhat, meddőség alakulhat ki. Ugyancsak a hormonháztartás zavarainak tudható be a foltos hajhullás, a fokozott szőrösödés vagy a férfi nemi hormonok túlsúlyára utaló egyéb tünetek megjelenése. Az IR-es betegek emellett gyakran hízásról és arról számolnak be, hogy nehezen tudják a felszedett kilókat leadni.

Könnyebben alakul ki IR azoknál, akik sok szénhidrátot fogyasztanak; ülőmunkát végeznek, illetve összességében mozgásszegény életmódot folytatnak; túlsúlyosak vagy elhízottak; tartós szteroidkezelésben részesülnek stb.

Hogyan történik az IR-gyanú kivizsgálása?

A legfontosabb, hogy megfelelő szakembert keress fel, ha arra gyanakszol, hogy te is inzulinrezisztens vagy. Ha a panaszaid alapján az orvos is megalapozottnak tartja a gyanút, az IR kimutatására alkalmas vizsgálatokat fog kérni. Anélkül, hogy ennek részleteibe belemennénk, ez többnyire laboratóriumi vizsgálatokat, egyebek mellett az úgynevezett terheléses vércukor- és inzulinvizsgálatot jelenti. Ezek a vizsgálatok bár időigényesek, de nagyobb kényelmetlenséggel nem járnak, a beteg szempontjából csupán többszöri vérvételt jelentenek.

Amint megvan a diagnózis, új szereplő lép a képbe: a dietetikus. A másik főszereplő pedig éppen te vagy!

Diéta, amiben a 160 nem mindig 160!

Szánj időt a dietetikussal való konzultációra, hiszen ő az, aki segít beállítani a diétát és később is minden kérdésednél a segítségedre lesz. Sok helyen olvashatsz az IR kezelésére általánosságban alkalmas úgynevezett „160 g CH tartalmú diétáról”. Jelen esetben a 160 gramm nem jelenti feltétlen azt, hogy ez a szénhidrátmennyiség lesz neked is a megfelelő. A dietetikus az, aki az egyéni körülmények ismeretében összeállítja a személyre szabott étrendedet. Megtanulhatod tőle azt is, melyek a tiltott élelmiszerek, mik azok az úgynevezett gyors és lassú felszívódású szénhidrátok, hány étkezést kell beiktatnod a napirendedbe az eddigi 2-3 helyett, hogy a napi tápanyagbevitel ne egyszerre nagy mennyiségben, hanem több kisebb adagra elosztva jusson be a szervezetbe.

Mozdulj meg végre!

A leggondosabban megtervezett terápia sem elegendő a helyzet megoldásáért. Már azzal is sokat tehetsz önmagadért, ha heti kétszer-háromszor alkalmanként 40-50 percet mozogsz. Olyan mozgást keress, amit szívesen végzel!

Van, hogy csak a gyógyszer segít

Jó hír, hogy a megfelelő étrend és a fizikai aktivitás általában meghozza a kívánt javulást. Ha mégsem, orvosod gyógyszerrel is kiegészítheti a kezelést. „Rossz” hír, hogy önmagában a legkorszerűbb gyógyszer sem ér semmit, ha nem párosul a fent vázolt életmódváltással.

Tudj meg többet az inzulinrezisztenciáról itt! >>

 Dr. Kelemen Csaba szülész-nőgyógyász,
endokrinológus főorvos és
Tárczy Virág dietetikus

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?