Senki nem lehet „túl fiatal” a méhnyakrákhoz

A közvélekedés szerint a rákbetegségtől leginkább az idős embereknek kell félniük – és sajnos ez a veszélyes tévhit él és terjed a méhnyakrákkal kapcsolatban is.

Hány fiatal nőnek kell még meghalnia vagy „legjobb” esetben is komoly mellékhatásokkal járó kezeléseken átesnie – nemegyszer jövőbeni anyaságát is kockáztatva –, míg egyetlen orvos szájából sem hangzik el többé a végzetesen hibás kijelentés: „Ez nem lehet méhnyakrák, ön még túl fiatal ahhoz, hogy rákja legyen”? Idén január 18. és 24. között került megrendezésre az Európai Méhnyakrák-megelőzési Hét.

Külföldi napilapokat olvasgatva szinte minden héten újabb fiatal nő fotója jön szembe kísértetiesen hasonló szituáció apropóján. Fiatal nők, akik hónapokig jártak orvostól orvosig olyan tünetekkel, melyek alapján már hamar fel kellett volna, hogy merüljön a méhnyakrák gyanúja, ám az orvosok mindvégig más betegségre gyanakodva választották meg a kezelést vagy – ami még rosszabb – hazaküldték őket azzal, hogy igazából semmi bajuk nincs azon kívül, hogy bolhából elefántot csinálva túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak a női lét természetes velejáróinak. De még mindig túlságosan sokszor hangzik el ez a mondat is: „A méhnyakrák csak az idős nők betegsége, maga még túl fiatal hozzá.” Pedig ebből a mondatból egyetlen alkalom is túl sok, akár egy fiatal nő életébe kerülhet.

Emma Swain édesapja például néhány hete mesélte el kálváriájukat egy brit bulvárlapnak. Emma 22 éves volt, amikor először felkereste orvosát rendszertelen vérzés panaszával, ám orvosa ezt a fogamzásgátló tabletta mellékhatásának tudta be, ezért mindenfajta vizsgálat és kezelés nélkül hazaküldte. Ezt követően Emma még nem kevesebb, mint 14-szer (!) ment vissza orvosához öt hónap alatt, makacsul kérve a citológiai vizsgálatot és további kivizsgálásokat, ám orvosa szerint csak túlreagálja, túlaggódja a dolgokat, és nem kellene ekkora problémát csinálnia abból, hogy a fogamzásgátló szedése miatt rendszertelenné vált a menstruációja. És elhangzott a végzetes mondat is: „Önnek nem lehet rákja, ahhoz még túl fiatal!”

Öt hónapba telt, mire az orvosok végre rászánták magukat egy alaposabb kivizsgálásra, ami elvezetett a méhnyakrák diagnózisához. Ekkorra azonban a betegség már Emma számos szervét megtámadta, melynek következtében néhány hónap múlva meghalt, egészen pontosan tíz hónappal azután, hogy először belépett orvosa rendelőjébe.

„Egyetlen szülőnek sem lenne szabad átélnie ezt, végignéznie, hogy a gyermekének borzalmas kínokat kell kiállnia olyan betegség miatt, ami könnyen megelőzhető vagy idejében gyógyítható lett volna. De mindannyian hittünk az orvosnak, aki azt állította, hogy Emma még túl fiatal, ezért nem lehet komoly baja. Hittünk neki, ami életünk legrosszabb döntésének bizonyult, hiszen a lányunk az életével fizetett érte.”

És nem Emma az egyetlen, nézzünk néhányat csak az utóbbi néhány hónap híreiből! A 26 éves Alexandra, aki azt panaszolta orvosának, hogy házasélet közben fájdalmat érez és vérzik, és a normális menstruációja között is tapasztal némi vérezgetést, ám az ő tüneteit sem vette komolyan orvosa. Nála is túl későn derült ki, hogy nem a fogamzásgátló a ludas a tünetekért, hanem a méhnyakrák, 26 évesen halt meg, egy 9 éves kislányt hagyva árván.

Ám nem mindig az ellátórendszer a hibás a késői diagnózisban. A 21 éves Alisha arra figyelmeztet, hogy maguknak a fiatal nőknek is komolyabban kellene venniük a figyelmeztető tüneteket. Ő az első orvossal szerzett kellemetlen tapasztalatok után örömmel elfogadta, amikor a másodikként megkérdezett orvos mindenfajta vizsgálat nélkül megnyugtatta, hogy nem gyanít semmi komolyabb problémát. Végül a tartósan fennálló tünetek nyomására végzett Google-keresés eredménye ijesztette meg annyira, hogy jóval később visszatérjen az orvoshoz, aki méhnyakrákot diagnosztizált.

És a sort még hosszan folytathatnánk…

Nem kellene, hogy így legyen

Bizonyára itthonról is szép számmal lehetne hozni hasonló szomorú élettörténeteket fiatal nőkről, Emmákról, Alexandrákról, Katrinákról és Alishákról, akiknél későn derült ki a méhnyakrák. Ám az sem véletlen, hogy például éppen a brit bulvársajtóban köszönnek vissza szinte hétre ezek a női sorsok, ahol 25 és 49 éves kor között 3 évente, majd 50 és 64 éves kor között mindössze 5 évente áll rendelkezésre a nők számára a társadalombiztosítás által finanszírozott méhnyakszűrés lehetősége. Sajnos a fentiekhez kísértetiesen hasonló szomorú történetek sora bizonyítja azt is, hogy sokszor komoly erőfeszítésébe kerül annak a fiatal nőnek kiharcolni a szűrővizsgálat lehetőségét, akinél 25 évesnél fiatalabb korában vagy két menetrend szerinti szűrés között merül fel a gyanú, hogy tünetei hátterében méhnyakrák húzódhat meg.

Magyarországon a méhnyakszűrés több mint hét évtizedes múltra tekint vissza, az első szűrést 1950-ben végezték. A szervezett méhnyakszűrés 25 és 65 éves kor között 3 évenkénti behívással történik, de a páciens kérésére vagy tünetek jelentkezésekor ennél gyakrabban, akár évente is lehetőség van a vizsgálat elvégzésére. Más kérdés, hogy hányan élnek ezzel a lehetőséggel, elég csak az alacsony részvételi arányokra nézni. Még mindig sokan vannak azok a nők, akik csak szülés kapcsán kerülnek kapcsolatba a szülészeti-nőgyógyászati ellátó rendszerrel.

A méhnyakszűrés hagyományos módja a sejt alapú szűrés (citológiai vizsgálat, más néven Papanicolaou- kenet vagy Pap-kenet), mely alkalmas arra, hogy felismerje a méhnyakrák fennállására figyelmeztető korai sejtszintű eltéréseket, lehetőséget nyújtva a korai felismerésre és az idejekorán megkezdett kezelésre. Fontos tudni, hogy a méhnyakrák azon – sajnos viszonylag kevés – rosszindulatú daganatok egyike, melyben korai kezeléssel az esetek jelentős részében teljes és végleges gyógyulás érhető el. Sőt a méhnyakszűrés még ennél is többet tud: segítségével azonosíthatók azok az eltérések, melyek még nem jelentenek rákot, ám beavatkozás nélkül, idővel az átlagosnál jóval nagyobb eséllyel alakul ki belőlük méhnyakrák (ezeket úgynevezett rákelőző, prekancerózus elváltozásoknak nevezik).

Ily módon a méhnyakszűrés a korai felismerésen túl megelőzésre, prevencióra is alkalmas lehet.

Citológiai vizsgálat mellé HPV-tesztet is

Bár a méhnyakszűrés hagyományos módjának számító citológiai vizsgálat érdemei elvitathatatlanok, az esetek viszonylag nagy hányadában tévesen negatív eredményt adhat, azaz negatív lelet születik annak ellenére, hogy valójában már jelen vannak méhnyakrákra jellemző eltérések. A szűrés megbízhatóságának javítására HPV-teszt végzése javasolt.

A HPV-teszt létjogosultságát az a tény alapozza meg, hogy a méhnyakrákot az esetek túlnyomó többségében (100-ból 98-99 esetben!) a humán papillómavírus (HPV) úgynevezett nagy kockázatú altípusai okozzák. A HPV-teszt alkalmas arra, hogy a vírus jelenlétét már akkor kimutassa, amikor az még nem okozott eltérést a sejtekben. Ily módon a nagy kockázatú nők azonosítása és szorosabb kontrollja révén megbízhatóbbá tehető a korai felismerés.

Fiatal korban a szervezet képes a HPV-t „önerejéből”, az immunrendszer segítségével eliminálni a szervezetből, ezért a citológiai vizsgálatot 30 éves kor felett javasolt HPV-teszttel is kiegészíteni.

A HPV ellen védőoltással is védekezhetünk

A HPV elleni vakcina a vírus nagy kockázatú törzseivel szemben nyújt védelmet. A vakcina beadatása hazánkban önkéntes, azt a szülők minden, 12. életévét betöltött gyermek számára igényelhetik térítésmentesen, 2020 ősze óta nemcsak a lányok, hanem a fiúk számára is.

A vizsgálatok szerint a 9 komponensű vakcina 90%-os védettséget biztosít méhnyakrákkal szemben, de a hüvely, a szeméremtest és a végbélnyílás környékének daganatai ellen is nagy százalékban hatásos.

A HPV elleni első vakcinák 2006-ban kerültek forgalomba, azóta közel 300 millió adagot adtak be. Mellékhatások ritkán jelentkeznek, azok többsége is enyhe, múló jellegű. Súlyos mellékhatások extrém ritkán fordulnak el.

A méhnyakrákról számokban

A 45 évesnél fiatalabb nők körében a méhnyakrák a harmadik leggyakoribb rosszindulatú daganat. A méhnyakrák hazai előfordulási gyakorisága európai viszonylatban magas, mind az esetszámot, mind a méhnyakrák okozta halálozást tekintve a legrosszabb egyharmadban foglalunk helyet.

A méhnyakrákos esetek számának és az általa okozott haláleseteknek a csökkenése csak a rendszeres szűrővizsgálatoktól és a korai kezeléstől várható.

„A méhnyakrák okozta minden egyes haláleset bűnös mulasztás következménye: vagy az egészségügyi ellátó rendszeré, ha nem ajánlja fel a szűrést, vagy az áldozaté, ha nem él a felkínált lehetőséggel.”

További információk arról, hogy mi mit jelent a rákszűrés eredményén itt olvashatóak.

forrás: Intima.hu

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük