A Carrie Magazin szerkesztőségének, szerzőinek karácsonyi üzenete nektek, kedves olvasóink!

A Carrie Magazin szerkesztőségi tagjai, szerzői megfogalmazták azokat a gondolataikat, melyeket karácsony ünnepén szeretnének nektek, olvasóknak a fa alá tenni.

Ezekkel a sorokkal szeretnénk megköszönni az egész éves figyelmeteket, támogatásotokat, szereteteteket, mellyel elhalmoztatok bennünket.

 

Rendíthetetlenül hiszek a karácsonyi csodákban. Abban, hogy ilyenkor hatalmas hópelyhek hullanak az égből, szerelmes párok csókolóznak a fagyöngy alatt, az emberek szívébe szeretet költözik, jószándékkal és segítséggel vannak egymás iránt.

Picit már-már naivan élem meg ezeket a napokat, mert olyan jó érzés elmenekülni a szürke hideg hétköznapok elől, a bejgli, forralt bor és mézes kalács illatával övezte családi körbe. Remélem mindenkinek teljesül minden álma, amit karácsonykor kívánhat!

Békés boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!

Somogyi Eszter

 

Az egyik kedvenc karácsonyi idézetem lényege, hogy ha a szívedben nincs karácsony, akkor a fa alatt sem fogod megtalálni.

Minden kedves olvasónknak kívánok ezért minden napra egy kis karácsonyt, szívet melengetőt, békést, reményt adót, szeretetteljest, hogy ma, az ünnep estéjén szívből tudjon ölelni. Kívánok áldott ünnepet!

és …

Repedt bejglit, nagy nevetéseket, széles mosolyt, meghatódást, meghittséget, mesét és meglepetést! Mennyből az angyalt!

Legéndi Adrienn

 

Távol élek a szeretteimtől, ezért nekem a karácsony sokat jelent, amolyan lelki feltöltődést. Édesanyámmal már kora reggel a konyhában készülődünk. Elővesszük nagymamáink jól bevált, hagyományőrző receptjeit, és sütünk, főzünk. Átbeszéljük az évet, elmondunk egymásnak régi, féltve őrzött titkokat, emlékezünk szeretteinkre, a csodás lényükre, a velük eltöltött karácsonyokra.

Körbe jár minket a karácsony hangulata, az egymás felé érzett tisztelet és a soha el nem múló igaz szeretet. Megbocsájtunk magunknak és megbocsájtunk másoknak. Nagyra értékelem a közösen eltöltött napokat, a vidám pillanatokat, a felejthetetlen élményeket.

Minden karácsonykor rádöbbenek, hogy édesanyám lelki ereje a legnagyobb, és a nagyszüleim emléke egy életen át tartó melegséget árasztó csoda. Még ha olykor fájdalmas is, de mégis lelkem mélyén mindig boldog a karácsony. Nemes egyszerűséggel, mert azt választom.

Minden olvasónak kívánok Békés, Szeretetben és Örömökben gazdag Boldog Karácsonyt. Kívánom,hogy a karácsony hozza el, mire szíved vágyik, teljen meg szíved boldogsággal, lelked fénnyel, az elméd nyugalommal. Csodákkal teli Kellemes Ünnepeket kívánok!

“Kívánok neked az ablakodba fényeket,
a fényhez szép csendeket,
a csendhez tiszta vágyakat,
s a vágyhoz mindig társakat.”
(Első emelet)

Musa Dóri

 

“Az ünnep akkor szép, hogyha fehér hóba lép” Gyermekként ebben hittem, és órák hosszat ültem az ablakban a hóra várva. Aztán az évek folyamán megtanultam ünnepelni minden napot, minden pillanatot.

Mégis a karácsony valami más, valami szeretettel átitatott várakozás, valami olyan csoda, ami örökre bennünk él.

Karácsonykor mindenki ad magából egy darabot, egy olyan emléket, melyet gyermekeink, szeretteink visznek tovább.

Olyan értéket adunk karácsonykor, ami örökké él tovább.

A szeretet értékét. Az önzetlen tiszta szeretetét. Én ebben hiszek, és ezt érzem, amikor az általam készített vagy rég áhított ajándékot átadom.

Önmagam egy szeretet darabkáját adom.

Áldott ünnepet!

Pinkanyu

 

A karácsony nekem a családot jelenti. Elfogadást, figyelmet, sok-sok valódi értéket.

Az ajándékokkal azonban nehezen kezdek bármit. Jobban szeretek inkább csak ülni és figyelni a körülöttem lévő embereket.

Enni sem szeretek sokat ilyenkor, szóval eléggé kilógok a sorból. A magam módján mégis ünnepel a lelkem.

Csodás ünnepet, újévet kívánok minden olvasónak. Álmok valósuljanak meg, kétségek tűnjenek el!

Rossel Szilda

 

Kis karácsony, nagy karácsony… jaj az ünnep, amit én hosszú évekig, sőt évtizedekig szívből gyűlöltem. A forgatókönyvíróm olyan lapokat osztott, hogy életem legsötétebb emlékei ezekhez a napokhoz köthetőek. Idő előtt utáltam meg a karácsonyt, és váltam az évek alatt grincscsé. Mégpedig olyan grincscsé, aki irigy volt azokra, akik szeretetben, családban töltik el ezeket a napokat.

Természetesen alapos precizitással be is magyaráztam magamnak, hogy nekem milyen jó, hogy számomra minden egyes nap ugyanolyan, mint a többi. Szerencsésnek vallottam magam, amiért nem kell senkihez se menni, senkit fogadni, senkihez se tartozni…

Egy szerelem írta felül a rossz emlékeket, mégpedig olyannyira, hogy éppen ezt a napot választottam arra, hogy megkérjem a feleségem kezét.

Ma már tudom, hogy vannak napok, amik nem olyanok, mint a többi. Amikor meg kell állnom és hálát adnom annak, hogy végre szerető családban tölthetem el ezeket a napokat.

Én azt kívánom minden kedves olvasónak, hogy az a törődés, amivel jobban figyelünk egymásra ilyenkor, az kitartson egész évben, és a szürke hétköznapokon is emlékezzünk a karácsony lényegére, a szeretetre.

Hegyi László

 

A hároméves kisfiam a napokban talált itthon egy karácsonyi zacskót, benne pedig egy kis, színes fenyőtobozt. Az óvodából küldték neki, mivel beteg volt. Nem sok emléke van az elmúlt karácsonyokról, így azt gondolta, ezt kapta idén ajándékba. Egy színes tobozt.

Ó, nem ugrálóbot! – ennyi árulta csak el, hogy másra gondolt, majd ragyogva végigrohanta a családot, hogy a tobozt ölelve mindenkinek hosszasan, boldogan elújságolja, milyen szépet kapott. Megölelt engem is: igazán boldog volt. Egy kis, színes tobozzal.

A karácsony nem csupán egy nap: egy hosszú várakozást, lelki felkészülést követő állapot, amikor talán jobban észrevesszük, értékeljük a legegyszerűbb dolgokat is. Az olyan megszokott dolgok, mint az együttlét vagy egy-egy mosoly, könnyen elvesznek a hétköznapok rohanásában.

Jó esetben most kicsit jobban el tudjuk engedni a rohanást, a tökéletességre törekvést és a maga tökéletlenségében, sokat nevetve, igazán egymásra figyelve tudjuk megélni az Ünnepet. Ezt az egyszerű, tiszta boldogságot kívánom ma én is, mindenkinek!

Gyurkó Helga

 

Emlékszem, amikor kislányként a testvéreimmel és a nagyival, aki mellettünk lakott, elmentünk Szenteste délután a pásztorjátékra a templomba. A karácsonyfát már délelőtt feldíszítettük, így templom után, amikor hazaértünk hozzá, segítettünk neki, mit vegyen fel. Kiválasztottuk a legszebb ruháját –rajtunk is ünneplő volt-, aztán átmentünk hozzánk.

Anyukám sütött-főzött, majd apukámmal együtt szintén szépen felöltöztek és egyszer csak csengetett az angyalka, hogy megjött a Jézuska. Izgatottan léptünk be a nagyszobába, ahol mindent átjárt a fenyő illata, szikrázott a csillagszóró, pompáztak az égősor színes fényei. És mi szentül hittük, hogy minden az angyalkák műve.

De mielőtt megcsodáltuk volna az ajándékainkat, apukám szép karácsonyi köszöntőt mondott, majd közösen imádkoztunk. Gondoltunk azokra a szeretteinkre, akik már nem lehettek velünk.

Az ajándékoknak persze mindig örültünk, bármit is kaptunk. Mindig volt könyv, egy újévre szóló asztali naptár és rendszerint valamilyen közös társas is.

Aztán persze jöhetett a várva várt vacsora. Még a mai napig érzem az illatokat az orromban, az ízeket a számban… és akárhányszor ezekre a pillanatokra gondolok, könnyek szöknek a szemembe, amik szomorúsággal és boldogsággal töltik el a szívem.

Mert lehet bármid, drága és menő cuccaid, a szerető családot semmi sem pótolhatja.

Áldott, békés, szeretteitek körében töltött karácsonyt kívánok!

Tomkó Bori

(kezdőkép: Unsplash)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük