A Dolce Vita és a Buona Fortuna egybeesése

A történet Olaszországban kezdődött. Robogóval szeltük Amalfi partját, bőrünket simogatta a napfény és a levegőnek sós íze volt. Gondtalanul élveztük a nyaralásunk minden percét.

Azon az estén egy kis olasz városkában álltunk meg vacsorázni. Minestrone levest és Diavola pizzát rendeltünk.

Dolce Vita! A kockás asztalterítő olyan hangulatot keltett, mintha egy olasz családnál baráti körben fogyasztanánk el jóízűen az ételt. Fizettünk és a nyugtán felszámolt “coperto” kövérsége érdekelt csak (értsd: amolyan borravaló), amikor a szemem megakadt a következőn:

Lotto 51 63 40 3 29 Buona Fortuna

A párommal összenéztünk és megfogadtuk, hogy hazaérve megjátsszuk a számokat.

A szürke hétköznapokba visszatérve el is felejtettük a pénztárcámban lapuló szelvényt. Aztán egy nap, mint derült égből villámcsapás jutott eszembe, hogy játsszuk meg a kapott számokat.

Teljesen laikusként sétáltam be a lottózó irodába és bátortalanul töltöttem ki a szelvényt. Még kiskoromban kísértem a nagypapámat a lottózóba, de sok éve már ennek.

Hát most én is befizettem a “bolondok adóját”.

Furcsa mód izgultam a következő napokban és a párommal gyerekes izgalommal vártuk a lottósorsolást. A számok viszont nem hoztak csilingelő forintokat a kasszába, nem nyertünk. Legalábbis pénzt.

Viszont nyertünk egy kalandos és megmosolyogtató élményt, amit majd az unokáknak érdemes lesz elmesélni! Ennyi nekünk elég is.

A legnagyobb boldogság, hogy vagyunk egymásnak. Lottónyeremény ide vagy oda.

Kirizs Kornélia

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük