A fesztiválok a tinédzsereknek valók? Szerintem nem (csak)

Én úgy 16 és 18 éves korom között kifesztiváloztam magam, mert kellett az egy hét együttlét, ahogy azt – az akkor egyetlen – fesztivál szlogenje mondta.

De mi is volt akkoriban a buli?

Részt venni a lehető legtöbb koncerten, megismerkedni a lehető legtöbb híres zenésszel, a lehető legjobban kijönni a kevéske zsebpénzünkből, hogy jusson ételre és italra is.

Az alkoholfogyasztásunkra az egyszerűség volt jellemző, leginkább ki is merült –a ma már vérciki- VBK-ban, magyarul a vörösboros kólában.

Én akkoriban sem bírtam az igénytelenséget, így a porban-sárban fetrengés akkor sem vonzott, a vizesblokkok állapotára mindig is kényes voltam.

Fáradtak sosem voltunk, bírtuk éjjel-nappal.

Nekünk napközben azért le kellett jelentkeznünk otthon, és éjjel is a bátyám felügyelete alatt voltunk, de még így is úgy kibuliztuk magunkat, hogy utána évekig nem vágytam egy fesztiválra sem.

Aztán, pár évvel később újra elmentem (az akkor még mindig egyedülálló) nagy bulira, de már csak egy-egy napra. De akkor már nem vágytam az egész hetes ottlétre.

Később elkezdtek gombamód szaporodni a különböző fesztiválok. Mostanra mindenféle stílusú, programú, időtartamú, az ország különböző pontjain lévő kínálatból lehet választani.

És hogy járok-e most, így, 40 évesen?

Néha kedvet kapok hozzá, hogy benevezzek egyik-másikra, bár alapvetően inkább egy-egy koncertre járós vagyok.

Fotó: Volt Fesztivál hivatalos oldal

De mégis mi az, ami mostanság szempont számomra, ha már fesztiválozok?

Célirányosan választok a koncertek kínálatából, már nem csak úgy megyek bele a buliba.

A minőség fontos, nem a mennyiség, mindenben, legyen az étel vagy ital. Nem az a lényeg, hogy spiccesen vagy neadjúristen részegen parádézzak (mondjuk, ilyen sose fordult elő), hanem hogy inkább megigyak valami jobb fajta bort fröccsnek, vagy akár ásványvizet igyak egész éjjel, ha úgy tartja kedvem.

Ha elfáradok, hazamegyek, akár taxival is, nem várom meg a hajnali első járatot.

Nem sátrazok, ha vidéki a buli, akkor inkább kiveszek egy szobát valahol.

Nem az számít, hogy dögös cuccban menjek, hátha ott találkozom a nagy Ő-vel, hiszen a nagy Ő-vel élek már. Így simán, kényelmesen tornacipőben, rövidnadrágban és pólóban megyek.

Idén (egyelőre) a soproni VOLT programja tűnik a legvonzóbbnak.

Ott kezdődik a program, hogy a 0. napon a Depeche Mode koncertezik,

akik az én szerelmem legkedvencebb zenekara.

Eddig nem éreztem késztetést, bármennyire is bírom pár számukat, hogy csak erre az egy koncertre elmenjek – de így, hogy aznap sok más, számomra érdekes program lesz, így már van kedvem hozzá.

Aztán persze ott lesz a szívemnek oly kedves Kowalsky meg a Vega, az Ocho Macho, a Quimby, a Budapest Bár, a Müller Péter Sziámi Andfriends, a Parno Graszt, a Kiscsillag, az Irie Maffia, Péterfy Bori & Loveband, Szalonna és bandája, csak hogy pár nevet említsek a teljesség igénye nélkül…

És persze, engem a beszélgetős programok is érdekelnek.

A VOLT fesztiválon ott lesz Feldmár András, Csernus Imre,

Zacher Gábor, Almási Kitti, Hevesi Kriszta.

Ráadásként pedig lesz egy beszélgetés az egyik kedvenc magyar sorozatom, az Aranyélet szereplőivel is.

Szóval júniusban először Fishing On Orfű, aztán Alsóörsön az Everness Fesztivál (ezen is jártam már, csúcsszuper), Beach Fesztivál Balatonfűzfőn, majd jön a VOLT Sopronban.

Ezeket követi a Woodstock az Ugaron Ópusztaszeren, idén Velencén az EFOTT, a Balaton Sound Zamárdiban,a Bánkitó Fesztivál, a Campus Debrecenben, a Művészetek Völgye Kapolcson, a FEZEN Fesztivál Székesfehérváron, a SZIGET Budapesten és záróakkordnak a Strand Fesztivál Zamárdiban.

Ezeken kívül pedig számos kisebb-nagyobb tematikus rendezvényt is találhatunk magunknak országszerte, ahol akár egyedül, baráti társasággal vagy családosan is részt vehetünk…

Használjuk ki a jó időt, és

kerekedjünk fel kis hazánkban!

Tomkó Bori

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük