A pokol tüzén fogok égni, amiért nem kínáltam ingyen albérletet a jóképű, magas férfinak

Minap a bringaúton ismerős ábrázatnak nyomtam a csengőt.

Átvitt értelemben.

Babakocsit tolt a pasi. Tökéletesapu-látszat.

Nő is sétált mellette. Arcra nem nagymamának tűnt.

Szerintem a baba anyukája volt.

(Persze nevezhetném a férfi unokatesójának is, aki látogatóban jár errefelé, és egy közös séta a gyerekkel jó program, de ez a szál nem emelné a történet színvonalát.)

A pasival két évvel ezelőtt randiztam.

Jóképű volt, magas, elvált.
Azt mesélte, asszony félrelépett és nemrég adott életet új apuka kisfiának.
„Hát jó. Most mondj olyat, amin meglepődök…” – gondoltam.

Sétálgattunk és már-már malterozni kezdtem a bizalom első téglasorát, amikor sétánkon egy vadiúj Alfa előtt megálljt parancsolt.

„Minden pasit érdekelnek a pöpec kocsik…” – filozofáltam.
– Ez az enyém – mondta büszkén.
„… főleg ha a sajátjuk…” – filozofáltam tovább.

Megtudtam, hogy kápéban kicsengetett érte pár milkát.
Belülről is szemlét tartott, a húszperces külső bemutatót követően.
„Lehet, el akarja adni nekem?” – tűnődtem és érdeklődtem, hol lakik. (Tudom. Nincs összefüggés tűnődésem és kérdésem között, de mutass a mai világban olyasmit, amire az összefüggés jellemző…)

– Harminc négyzetméteres lyukat bérlek. Szinte a klotyón főzök. Nincs pénzem nagyobb albira.

Na, megyünk egy körre?

Házig hozott.
Közben túl sokat faggatott a lakásom formaiságáról és túl sokszor használta a szép vagy, feleségnek való vagy kifejezést.

Azt hiszem, a pokol tüzén fogok égni, amiért nem kínáltam ingyen albérletet

a jóképű, magas férfinak…

Most meg itt tolta a babakocsit.

Az a kérdés jutott eszembe, hogy a nő a jóképű pasiért cserébe ingyen albit adott, vagy a pasi az ingyen albiért cserébe babakocsira váltotta az Alfát?

Este ismerősnek jelölt fészen.

A pasi. Engem.

Szeretem elképzelni a jeleneteket.

Miközben anyu gyermeket fürdet, tökéletesapu vadul keresi a nem rendhagyó nevű, két évvel ezelőtti randicsajt a neten… 

Családi idill: tíz pont.

 

Gondoljam azt, hogy ez a világ rendje?

Napi mantrám a ,,Kerüljenek távol tőlem a f@szságok“, de a barátnőm szerint az Univerzum ebből csak a f@szságokat tudja értelmezni.

„A nők olyan férfit szeretnének, aki nem csak egyszeri bravúrként, hanem mindennapi rutinként hozza le a csillagokat az égről” – írja Szendi Gábor: A Nő felemelkedése és tündöklése című könyvében.

Ha egyikük ábrázolná nekem a csillagos ötös mindennapi rutint,

én egyszeri bravúrként mondanék igent…

Véhá

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük