A régi ruhák illata

Drága dédimamám! Megint a buszon ülök, ahol rengeteg idős hölgy vesz körbe. Egy ismerős illat csapja meg az orrom.

A régi ruhák illatát érzem. Azt az illatot, ami a te ruhád is körbelengte.

Én is egyedül vagyok már, ahogy te voltál akkor. Megértettem milyen fontos volt neked az, hogy elmenjünk meglátogatni és mennyire vágytál arra, hogy ott legyen veled valaki.

Most értem csak igazán, miután már három éve elköltöztem abból a házból, ahonnan hozzád menekültem… Miután az atyai és anyai pofonok sokaságából felálltam.

Engem nem látogat meg senki, de te mindig itt vagy velem. Látom magam előtt, ahogy ülsz az ágyad szélén és kedves mosollyal fogadsz, amikor belépek ajtódon.

Megkínálsz az isteni finom palacsintádból amit csak te tudtál olyan jól elkészíteni az egész világon. Amit csak miattam sütöttél.

Lány létemre, te fiamnak hívtál, de nem vettem rossz néven, hisz a világon mindennél jobban szerettelek és szeretlek.

Emlékszem, amikor gyerekkoromban a kombinédat felvettem és te ,,királykisasszonynak” szólítottál. Emlékszem, amikor ideadtad a lisztet és a rossz edényeket, hogy kis kukta lehessek és a kertben talált virágokból egy gasztronómiai csodát készítsek.

Emlékszem arra is, hogy mindig megvédtél a vérestől, amit szerinted sem érdemeltem volna meg. Emlékszem, amikor hozzád akartam költözni, pedig csak egy házzal odébb laktál.

Jövő hónapban lesz 3 éve hogy itt hagytál, de olyan mintha csak tegnap lett volna. Azóta nem találom a helyem a világban, és az űrt amit magad után hagytál nem tölti ki semmi.

Egy csodás asszony voltál, anyám helyett anyám, a legjobb barátnőm, a lelki társam, a világom. Te bennem élsz tovább, hisz többet adtál nekem mint bárki más.

Nagyon hiányzol!

Veronika

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük