A szerelem városa elvarázsolt

Soha nem értettem miért van mindenki úgy oda Párizsért.

Nem gondoltam, hogy a szerelem városa és a divat fellegvára bármit adhatna nekem. Nem is kívánkoztam oda egyáltalán, így mikor mégis úgy adódott, hogy egyszer csak ott voltam, nem fűztem hozzá nagy reményeket.

Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Csak két nap volt, mégis úgy elvarázsolt, mint egy sármos és érzéki férfi.

Egy napig elveszve bolyongtam. Mégsem estem kétségbe, mert a városnak sajátosan varázslatos hangulata van.

Valahogy érződik rajta, hogy Chanel, Colette, Cocteau, Napóleon és Cézanne is rótta utcáit. Nem véletlen, hogy Ady Endre, Vincent van Gogh és Jim Morrison is élt itt, mint, ahogy még sokan mások.

Ezzel a gondolattal indultam el szállásomról, s mindjárt kis utcákba vetettem be magam. Hamarosan el is tévedtem, de nem zavart. A távolban láttam az Eiffel-tornyot és azt követtem, hogy majd visszataláljak a város szívébe.

Közben jót mosolyogtam, mert egy idős harmónikás férfi egy kis széken ülve játszott a háza előtt, épp úgy, ahogy a filmekben.

Édes dallam szállt.

Figyeltem az embereket, s hamar kiszúrtam, a sok turista közt ki a francia. Sikkes, nemtörődöm magatartásuk, biggyesztett ajkuk elárulta őket. Akaratlanul is megpróbáltam leutánozni mozdulataik.

Elkapott a francia életérzés, felszabadultam és úgy éreztem, mintha kicsit kibújtam volna a bőrömből.

Valahogy kikötöttem a divatházak utcáján. Egymás mellett sorakozott a Chanel, a Dior, a Jean-Paul Gaultier és a Givenchy üzletház. Csak kívülről csodáltam a boltokat. Nem mertem belépni, attól féltem látszik rajtam, hogy csak bámészkodó vagyok.

Voltam a Notre Dame-nál, ahol találkoztam magyarokkal. Mi mindenhol ott vagyunk.

Aztán a Louvre-ban felfedeztem, hogy a kedvenc művészeti ágam a szobrászat. Imádtam a hatalmas és lenyűgözően aprólékos munkákat, de hamar megértettem, hogy abban a múzeumban minimum egy hetet kellene eltölteni, hogy mindent aprólékosan megnézzen az ember.

Csodás hely, ahol a művészet és a történelem ötvöződik.

Órákat bolyongtam a Champ Élysées-n. Break táncosok voltak a Diadalív aljában, míg a másik végén Ferrarik, Lamborghinik sorakoztak az út mentén. Hatalmasat sétáltam a parkban.

Leültem egy kávézóban, s egy fekete, jóképű idegen megkérdezte, hogy meghívhat-e egy italra…

Másnap hajnalban a Szajna parton sétáltam cipőmmel a kezemben.

#paris #france #europe #eurotrip #travel #photography

A post shared by Igor Martiniouk (@igor.matthew.m) on

Átmentem a Pont de Arts-on – a szerelmesek hídján, amely roskadozott a szerelmesek lakatjaitól. Azon gondolkodtam, hogy ért-e valamit, mikor a szerelmüket beárnyékolták a sötét napok? Vajon hányan vannak még együtt?

Másfél nap alatt rám ragadt néhány francia szó, ugyanis a franciák nem nagyon szeretik az angolt.

Nem bántam, mert tudtam, még visszatérek. 

Zoé

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.