Már-már törvényszerű, hogy mi, földi halandók mindig arra vágyunk, ami nem lehet vagy nem tud a miénk lenni. Az életünk minden színterén jelen van ez: mások sikerei után sóvárgunk, ahelyett, hogy mi is tennénk valamit a saját sikereink érdekében.

Szinte soha nem vagyunk elégedettek a saját életünkkel,

de a változásért nem szívesen veszünk erőt magunkon.

A legtriviálisabb szituáció az, amikor valaki olyanba szeretünk bele, aki párkapcsolatban él. Alapesetben ez tabu, persze vannak olyanok, akik nem ismerik a játékszabályokat és fittyet hányva rá, ajtóstól gázolnak bele egy kapcsolatba.

De milyen lehetőségek vannak még ilyen esetben? Az egyik, és talán a legidegtépőbb, legtöbb konfliktust és feszültséget szülő opció : amikor az idő, a tér és más tényezők befolyásolják a be NEM teljesülést.

Ebben az esetben megvan a felek közötti vonzódás, a szikra, a szemekben fellelhető csillogás…. Csak éppen Fortuna hiányzik a képletből… ‌

S mi a helyes? Menni tűzön- vízen át, az érzéseinkre hallgatva vagy inkább beletörődve, ezernyi tényezőt számításba véve elengedni egy olyan esélyt, amelyet a Sors mégis csak az utunkba sodort valamilyen célból …?!

Nos hát.. ez itt a kérdés… ‌

Koós Gréta