A zero waste bekúszik az agyadba

Szerencsére egyre többünket foglalkoztat a zero waste életmód témája és a hozzá kapcsolódó fogalmak, mint a csomagolásmentesség, műanyagmentesség, minimalizmus, túlfogyasztás, klímaváltozás…csak hogy néhányat említsek.

Valószínűleg sokat nyom a latba, hogy úton-útfélen olvasunk sötét jövendöléseket a jövőről és műanyaggal eltelt állattetemek képe jön velünk szemben az online csatornákon. Így kénytelen-kelletlen elgondolkozik az ember a zero waste életforma létjogosultságán.

Fogyasztói társadalomban élünk, méghozzá túlfogyasztóban.

Ezért kongatják a vészharangokat a tudósok és most már az átlagemberek is. Be kell ismernünk, hogy a legalapvetőbb hétköznapi szokásaink egyenesen szembemennek a fenntarthatósággal, a hulladékszegény életmód alapelveivel. Magunk alatt vágjuk a fát: vásárolunk, ha kell, ha nem, megfeledkezve a következményekről. Vagyis inkább nem tudatosítjuk magunkban azokat.

De ha eljutottunk odáig, hogy tudatosítjuk magunkban azt, hogy minden egyes vásárlásunk, minden egyes nemtörődöm döntésünk mekkora károkat idéz elő a természetben, máris sokkal könnyebben megy a váltás. Pláne ha azt is az eszünkbe véssük, hogy nem létezhet az emberi populáció jelen civilizációs formájában egészséges természeti környezet nélkül.

A Föld erőforrásai pedig végesek, így mi sem növekedhetünk a végtelenségig. Sem populációs, sem fogyasztási szinten.

Gondolom senki nem szeretné egy sci-fi főszereplőjeként élni az életét

egy high-tech posztapokaliptikus világban.

Tehát ha elkezdjük tudatosan szemlélni az életünket, a szokásainkat, máris meglátjuk, hogy rengeteg fölösleges tárgyi dologgal vesszük körbe magunkat. Ha pedig a kukánkat vesszük szemügyre, láthatjuk, mennyi fölösleges csomagolást hozunk haza egy-egy bevásárlás alkalmával. Ráadásul minden műanyagba van csomagolva.

Egy olyan anyagba, ami számos rendkívüli, jó tulajdonsága mellett az egyik legtöbb gondot okozza jelenleg a világban. Problémás a szelektálása, a hulladékkezelése, az újrafeldolgozása, lebomlani sohasem fog. Jah! és ott van mikroműanyagként már a talajban, a vizeinkben és mint utóbb kiderült, finomrészecskék formájában a levegőben is. És bennünk.

Hiszem, hogy van egy kapcsoló az agyunkban, amit ha átbillentünk, nincs megállás.

Ha elkezdünk legalább gondolati síkon foglalkozni az ökotudatos életmód kérdéskörével, máris sokat tettünk, hiszen ez az a téma, ahol nagy valószínűség szerint előbb vagy utóbb a gondolatokat tettek is követik. Az újra megtalált józan ész (marketinfogások felismerése, önismeret) és az ökobűntudat nagyban fog munkálkodni bennünk, és motiválni fog minket az új utak, alternatívák keresésére.

A lelkiismeret, a jövőnkért vagy a gyermekeink jövőjéért érzett aggodalom, mind-mind segíthet minket az új szokások kialakításában. És ha vesszük a fáradtságot átgondolni a döntéseinket, a sodródást megállítani, máris felteszünk kérdéseket: valós az igény, ami miatt meg szeretném venni ezt vagy azt a holmit? Valóban szükségem van rá?

Én szeretném megvenni, vagy a gazdasági szereplők szeretnék megvetetni velem? Többet ad az adott termék megvásárlása a jelenben, mint amennyit elvesz a jövőnkből?

Egyébként szerencsére már nem nekünk kell feltalálni a spanyol viaszt, mert ma már egy sor portál, civil szervezet, alapítvány, social media-csatorna, Fb-csoport és zero waste bolt foglalkozik azzal, hogy segítsenek megfelelő információkkal és ötletekkel a hulladékcsökkentés útján és úgy egyáltalán az ökotudatos életmód kialakításában. Ahogy bővül az ismeretünk erről az új világról, úgy érzünk rá a nemvásárlás ízére, a termelői piacok látogatására, a természetes alapanyagok szépségére, a textilszütyőben, saját dobozkában való vásárlásra, a műanyagmentességre.

Véleményem szerint kétféle ember létezik (na jó lehet több is) a zero waste életmódra nyitottak körében:

Az egyik végletekben tud gondolkodni és úgy tud hatékonyan változtatni az életén, ha nagy lendülettel és elhatározással azt mondja, hogy innentől ökotudatos életre törekszik és vagy megcsinálja vagy nem (ez lennék én).

A másik típus lépésenként halad, egyszerre egy dolgot vesz gőrcső alá (pl. a PET palackok elhagyását), és változtat a hétköznapi szokásokon. Majd ha beépül a változás a hétköznapi rutinba (tehát semmilyen erőfeszítést nem igényel, hogy ne vegyen PET palackos vizet vagy üdítőt), a figyelme máris egy új témakörre összpontosul, hiszen átbillent az a kapcsoló.

Bármelyik kategóriába is tartozol, sikerre vezethet a stratégiád.

A lényeg, hogy elindulj a hulladékcsökkentés útján

és meglátod, az ökotudatosság beívódik a sejtjeidbe, az agyadba és a gondolataidba. Onnantól lesz üres számodra egy pláza, vagy egy agyoncsomagolt termékeket árusító szupermarket.

Nastasia
zerowaster, julka.hu

(a képek a szerző tulajdonát képezik)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük