Tervezzük a gyerekvállalást és közben gyakoroljuk a szülői szerepet. Hogy hogyan?

Egy morzsa a hétköznapokból: a sününk beteg lett. Tudjátok, az az afrikai fehér hasú törpesün, akiről a Durván kihasználod a barátságom, kaktuszmalac! című írás született.

,,Anya”: gombóc a gyomorban, félelem, rettegés, hogy baja eshet és tehetetlenség. Álmatlan éjszaka szorongással fűszerezve.

,,Apa”: – Holnap bemegyünk az állatklinikára és hipp-hopp meggyógyítják.

Anya szorongatja a süntakarót, aggódó arccal figyeli az orvos minden szavát. Apa fogja anya kezét a rendelőben, nyugtatgatja, mert látja a könnyes szemét:

-De hát nem lesz semmi baj! Kapunk gyógyszert.

Sünilányunk szörnyen pufogott a világra, de találkoztunk kutyával és macskával is. Nagy kaland volt kis állatnak, úgyhogy hazaérve kipurcanva elaludt.

Akkor este adjuk be a kétféle szirupot fecskendőből egy kaktuszgömböc szájába! Az antibiotikumot simán kiitta a szuriból. Az ízesítése ,,húsevőknek való” volt.

Akkor most mindenki próbáljon ehhez egy ízt társítani! A gyulladáscsökkentőnél kellett egy kis erőszak. Sün kifeszít, szájba céloz és belenyom. De utána jóízűen elfogyasztotta a vacsoráját és éjszaka egy picit futott is a kerekében.

Anya mellé gömbölyödne, dajkálná, szeretgetné, minden szuszogását lesi, minden mozdulatára ugrik. Apa hagyja pihenni, had aludjon, így fog hatni a gyógyszer.

Anya új, meleg takarót vesz, bebugyolálja, abban dajkálja a kisállatot. A szeretete melegét akarja átadni a süninek. Így akarja/tudja csak gyógyítani.

Apa: – Az egészség a legfontosabb! – ezért fehérjedús és zsírszegény tápot vesz.

Anya összehúzott szemöldökkel apának: -Neked kell bevallani, hogy diétára fogod! Rád pufogjon, ne rám! 70 dkg-os kaktuszmalac, teljesen normális a súlya…

Ha egy kisgyerek megfázik és porszívóval kell kiszívni az orrát, az emberpróbáló. Ha egy sünit akarsz fecskendőben gyógyszerrel megitatni, aki persze nem bír ránk koncentrálni, mert van a tápjában egy kukac és azt azonnal le kell vadászni, az már emberfeletti!

Anya reggel pánikroham, véres minden a sün lakhelyén. – Kész mészárszék! Apa: -A helyzet rosszabbnak mutatja magát, mint amilyen… Ha egy pohár vízbe 1 csepp vér kerül, akkor is minden piros lesz. Mivel a sünink most ilyet pisil, ezért minden piros.

Visszamentünk a klinikára, gázzal úgy kiütötték, hogy a nyelve is kilógott, úgy kiterült szegény süni. Megultrahangozták és van egy góc a pocakjában…

Anya arcán hatalmas könnyek csorognak, zokog, megvigasztalhatatlan. – Van egy rákos sününk és el fogjuk veszíteni! Apa: -Nincs diagnózis, csak találgatnak az orvosok. Optimistának kell lennünk! Amíg jókedvű és jó étvágya van, addig nem szabad túlizgulni!

Szeretjük egymást és a sününket. Így vagyunk egy család. A pánikszerű aggódás szörnyű érzés, de mégis gyönyörű, hogy ezt érezheted egy pici lény iránt.

Közben tavaszodik, jön a jó idő.

Anya még mindig sálban, pufi kabátban, fülvédőben és kesztyűben. Apa pólóban, hiszen már izzasztó idő van. A sünt is kitakarná.

Anya: -Amíg a gyerek anyja fázik, addig a gyerek betakarva marad!

Apa megpuszilja anyát és átölelni. -Legyen így, ha ettől nyugodtabb vagy!

Vajon jó szülők leszünk? Vagy már szülők vagyunk?… És azt jól csináljuk?

Kirizs Kornélia