,,Akkor is, amikor nem…”

Egyszer azt mondtad, hogy szívesen élnél Olaszországban.

,,Nem csak azért, mert gyönyörű ország, hanem mert imádom az ottani emberek stílusát, mentalitását. Olyan szenvedélyesek, ugye?”

Ugye hát… Nesze neked szenvedély, amely erre a retkes padra sodort, ahol legalább annyira fázom, mint Redford, a Mezítláb a parkban című filmben, amikor elhagyja az asszonykáját. Mert az kitalálta, hogy válni akar…

Nők!

Persze én közel sem vagyok olyan szimpatikus figura, mint Redford, te pedig nem rohansz utánam barna kabátban és romantikus aláfestő zene kíséretében.

De legalább nálam is van konyak! Abban a laposüvegben, amit tőled kaptam és amibe belegravíroztattad a monogramomat. Bosszúból nem veszek tudomást a díszes betűkről csak arra koncentrálok, hogy az ital megkezdje a hatását.

Még, hogy én zsémbes vagyok és öntörvényű?! A frászt! Nekem egyszerűen csak kifinomultabb a kritikai érzékem, mint a tiéd, és tisztában vagyok azzal mit akarok, és azt véghez is viszem.

“Én is szeretlek Corie, akkor is, amikor nem szerettelek!” Neil Simon hülye volt, amikor megírta ezt a mondatot!

Abszolút logikátlan, sőt, egyenesen hatásvadász és giccses.

És tudd meg, hogy ha most megjelennél, egy kicsit sem hatna meg! Elvégre a zsémbes ember érzéketlen. Legalábbis azt hiszem… Franc se tudja! Annyira felidegesítettél, hogy már a szavak jelentésével sem vagyok tisztában…

Miért nem a rideg orosz táj fogott meg annak idején? Akkor a veszekedéseink kevésbé lennének szenvedélyesek.
Nem azt mondom, hogy nem tetszik, hogy életrevaló vagy, a gond csak az, hogy én sem az a megalszik a tej a számban típus vagyok.

Szemét Redford! Hozzá bezzeg lerohant az asszony, ráadásul nagyobb üveg konyak is jutott neki, mint nekem!
Viszont az én laposüvegem ritka szép darab. El kell ismernem, hogy nagyon ügyesen választottad ki a betűtípust, a monogramhoz. Semmi hivalkodás, finom elegáns vonalvezetés…

De ez igencsak soványka ahhoz, hogy megbocsássak, és visszamenjek a lakásba…

,,Egy házassághoz nem elég, hogy egy férfi és egy nő mindennap ugyanabba az ágyba feküdnek le.” Na, ebben már igaza van Redfordnak!

Vagy ez nem is abban a filmben volt? És egyáltalán honnan jönnek ezek a filmes idézetek?
Lehet, ez már a fagyhalál jele? Ráadásul a konyak is elfogyott.

Hiába, ha valami elromlik, akkor a sors azt mindig precízen kidolgozza.

De legalább van nálam kesztyű. Nem is tudtam, hogy egyáltalán rendelkezem ilyen ruhadarabbal, és hogyan került a kabát zsebembe? Biztos te csempészted be, ahogy ezt a csomag papírzsebkendőt is. Balzsamos…

Nem, ettől nem gyengülök el, és szívből remélem, hogy megfagyok, aztán majd jöhetsz a nagy karimájú fekete kalapodban a síromhoz! Abban, amit nyáron vettél, és olyan eszméletlenül jól nézel ki benne, hogy akárhányszor felveszed, mindig azonnal megkívánlak…

De nem, drágám, te zsarnok asszony! Nem fog a küllem és a báj hatni, a vas kitartásommal szemben!

Akkor is ezen a padon töltöm az éjszakát!

És különben is, ha szeretnél, akkor felhívnál, hogy élek-e még! Vagy legalább küldenél egy sms-t, vagy rám csörögnél, vagy kinéznél azon a rohadt ablakon, hogy végignézzed a férjed haláltusáját, de nem!

A büszke nő inkább feláldozza egyetlen férjét! És az sem érdekli, hogy ráadásul még éhes is,

pedig tudod jól, hogy ilyenkor szokott vacsorázni!

Nem érdekellek már. Egyértelműen kijelenthetem, hogy megszűntem a számodra létezni.
Bezzeg Corie lement Paulhoz a parkba! És te? Te meg most fent vagy a lakásban, a jó meleg lakásban és biztos arra gondolsz, hogy:

,,Gyere fel, megfázol!” Na tessék, már hallucinálok! Hallom a hangodat, és érzem a kezedet a vállamon. És már látlak is, ahogy a pad mögül elém lépsz, és megismétled még egyszer.
– Gyere fel, megfázol!

Némán ballagunk egymás mellett, majd a kezem a kezedet keresi. A vékony ujjak finoman összekulcsolódnak az enyémmel.
– De akkor is haragszom rád! – mondod.
– Én is rád. – bólintok.
– És szeretlek is! – bököd ki dacosan.
– Én is téged – dünnyögöm foghíjról, majd közelebb húzlak magamhoz és csendesen hozzáteszem:

akkor is, amikor nem szerettelek.

Hegyi László

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.