Az élvezet ára

Szombat volt, én pedig éppen magányos.

Megtépázott férfi-mivoltom hamar az éjszakába sodort.

Tudat alatt talán pozitív visszajelzésekre vágytam. Vagy csak kiinni akartam magamból mindent. Nem tudom.
Mindenesetre a leghatásosabb és legkézenfekvőbb fájdalomcsillapítóhoz nyúltam, és rendeltem egy duplát.

A nők ösztönösen megérzik, ha a férfi

romokban hever.

Fogalmam sincs, hogy csinálják, de a semmiből hirtelen mellettem termett egy szőke ciklon.

Futottunk pár kötelező giccs-játszma kört, majd azt mondta, ismerjük egymást. Igazat beszélt, kiderült, hogy valahol, valamikor mi már találkoztunk.

Akkor már egyikünk sem kérette magát.

Megmondta nyíltan: erősen szimpatizálna azzal a felállással, amiben alám gyűrve vájhatja bele a nyakamba a körmeit.

Egyre inkább úgy festett, hogy akár még tovább is gondolhatom a sztorit.
Elmesélte, hogy mindig is abba a kategóriába sorolt, amitől kellemes bizsergés indul meg a szíve tájékán, én meg egyre jobban kívántam.

Közben megérkeztünk hozzá, és eszméletlen jót beszélgettünk.

Még egy gyors vacsorát is összedobott nekem, utána pedig órákon keresztül ültünk a kanapén és csak élveztük egymás társaságát.

Az együttlét sokkal meghittebb volt, mint ahogy a bárpultnál ülve elképzeltem, és másnap reggel jókedvűen ébredtem. Ő még aludt, én meg beosontam a fürdőszobába.

Mosolyogva néztem a tükörbe, majd épp meg akartam nyitni a csapot,

amikor valami oda nem illő kizökkentett a hangulatomból.

Óvatosan nyitottam ki a tükrös szekrényt, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tévedtem, de nem. Szinte feltéptem az ajtót és egyenesen a gardróbhoz mentem.

– Mit csinálsz?- kérdezte álmos hangon, én pedig válaszként hozzávágtam egy férfiinget.

Indokként annyit mondott: nem kérdezted, hogy férjnél vagyok-e.

Azt hiszem, két percre volt szükségem. Felöltöztem és otthagytam.

Egyszerre éreztem magam kihasználva és megalázva.

Dühösen kerestem a zsebemben a cigarettatárcámat, amikor valaki a vállamra tette a kezét.
Egy régi haverom volt az.
– Te is itt laksz a környéken? Mi igen, csak vidéken dolgozom, most értem haza. Meglepem a feleségemet.

Amikor kimondta a nő nevét, azt hittem,

egy ócska tréfa szereplője vagyok.

Sajnos, nem tréfa volt.

Sokáig néztem utána, ahogy bement a lépcsőházba, és a lelki szemeim előtt láttam, ahogy boldogan megnyomja a liftben a gombot, a harmadik emeleten kiszáll, majd belép abba a lakásba, ahol nemrég még én voltam.

Odamegy a feleségéhez,

megcsókolja, akit nemrég még én öleltem, 

és aki ugyanolyan kíméletlenül és aljasan hazudik bele a szemébe,

ahogy nemrég az enyémbe.

Hegyi László

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.