Az érzés, hogy kopogj csak, úgysem engedlek be… A világ egyik legjobb érzése.

Reggel úgy tükörbe nézni hogy nem fáj, a világ egyik legjobb érzése.


Az érzés, hogy nincs miért szégyenkezni, az érzés, hogy kopogj csak, úgysem engedlek be…

Az érzés, hogy sajnálod,

mert ő még mindig ott tart, ahol régen, de te már

fényévekkel magasabban szárnyalsz nélküle…

Nos, ez az az érzés, amiért az effajta leckék is kellenek.

Amiért bár utólag, de belátod, hogy megérte minden az arcodon legördülő könnycsepp és átázott párnahuzat, lerágott köröm és lesírt szempillaspirál, minden idegbeteg nap, minden vodkába fojtott szó, és minden nehéz lélegzetvétel.

Megérte.

Mert most több vagy annál, ami voltál

és jobb lehetsz annál, aki vagy.

Musa Dóri

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük