Megmondom őszintén, annyira nem volt nagy jelentőségű soha számomra a Nőnap. Persze, már kislányként is örültem annak, ha apukám virággal vagy csokival lepett meg minket.
Ma is szép gesztusnak tartom, ha a férfiak felköszöntik a nőket ezen a napon ugyanígy, de ennyi. Nem érzek különösebb dolgot ilyenkor. Megköszönjük, eltesszük, nincs más tartalma a napnak.
Aztán idén jött egy lehetőség, hogy elmenjek egy csodás programra, mégpedig egy nőnapi borkóstolóra, ami a Gyengébb? Nem! nevet viselte. És itt nem is az volt csak az érdekesség, hogy erre a napra szólt, hanem a kiállító borászok kivétel nélkül szintén nők voltak!
A felhozatal pedig a következő volt: 32 borászat, 32 borásznő, 12 borvidék, 104 bor!
Ez aztán felhívás volt keringőre… akarom mondani borozásra!
Megmondom őszintén, fogalmam sem volt arról, hogy ennyi női borász van Magyarországon… A családom bort fogyasztó férfitagjai kicsit szkeptikusok is voltak, hogy mi? női borászok? na ne már… Aztán elmeséltem nekik is az élményeimet a programról és picit ledöbbentek.
Engem mondjuk a név kötelez, így ha már meghívást kaptam, egyértelmű, hogy ott volt a helyem! De elvittem magammal az egyik barátnőmet, úgyis régen találkoztunk, így két legyet ütöttem egy csapásra.
Próbáltunk korán érkezni, de a késő délután ellenére már elég sokan voltak így is. És ez csak egyre fokozódott, hamarosan már alig fértünk el a hotel elég tágas, erre elkülönített légterében.
Azt sem tudtuk, kinél kezdjük a kóstolást, de végül az ABC elején, Árvay Angelikától indultunk. A Sárgamuskotályával eléggé feladta a leckét már az elején.
Mind a 32 borászatot nem tudtuk mustrálni, csak kívülről, mert képtelenség lett volna mindet ténylegesen kipróbálni. Elvarázsolt azonban minket a rendezvény hangulata, a sok tehetséges nő, akik szívvel-lélekkel avattak be minket saját produktumaikba.
Megízleltük többek között a Dubicz Borászat Cabernet Sauvignon Roséját, a Laposa Birtok Illatosát és Roséját, a Préselő Pincészet Apukám Borát, Zsirai Kata Furmintját és a Kovács és Lánya Borászat Fruskáját.
Az ország minden pontjáról érkeztek a borász hölgyek, de a legtöbben a tokaji régióból jöttek. Érdekes, hogy bár ugyanarról a vidékről érkeztek sokan, mégis a boraik totál mások voltak.
Menet közben megálltunk és úgy gondoltuk, itt az ideje a nőnapot megkoronázni valami különlegességgel, mondjuk egy kis osztrigával, melyet a képen látható különleges fiatalember szolgált fel nekünk:
Ezt megtetéztük egy igazán különleges nedűvel, Rácz Lilla Brut Nature Méthode Traditionnelle pezsgőjével, aminek az ízén kívül a csomagolása is rendkívül különleges.
Nagyon-nagyon nehéz volt választani, melyik bor ízlett a legjobban. De azért, hogy tudjunk szavazni az est borára, visszatértünk a kezdetekhez. Még egy-két kortyot elnyaltunk Árvay Angelika Édesem-jéből és ezzel le is tettük a voksunkat emellé. Én nem vagyok egy kimondottan édes bor párti, de hát ez… a mennyország kicsiben!
Hihetetlen nagy csodálattal álltunk az összes női borász előtt, mert nem hogy férfiakat, sok borászt meghazudtoló tételekkel rukkoltak elő ezen a szép estén.
Ráadásul kedvesek és barátságosak voltak, mindegyikőjükkel kimondottan jót beszélgettünk, így a főszervezővel, Szabó Edittel, a Borsmenta Magazin főszerkesztőjével is.
Ami különösen szimpatikus volt bennük és a rendezvényben, hogy mindannyian lemondtak a kóstoló díjáról és felajánlották a befolyt összeget az Anyaoltalmazó Alapítvány részére. Emiatt főleg jóleső érzéssel kortyoltuk a finom nedűket.
Az biztos, hogy a tavalyi első, kinőtt terem után már az idei nagyobb is kicsinek bizonyult, így valószínűleg jövőre ismét át kell gondolni, mekkora befogadóképességű teremre lesz szükségük.
Nagy népszerűségnek örvendett a program, a nők, párok és baráti társaságok körében is, a közönség elég vegyes volt, a korosztályok szempontjából is. Mindenhol mosolygó és elismerő arcokat láttunk és nem csak az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt. Mondjuk egy kóstoló program nem is a vedelésről szól…
Sajnos a mesterkurzusokra már nem jutottunk be, de jövőre mindenképp ezeket is kipróbáljuk.
És azt, hogy a női a gyengébb nem, azt kikérem magunknak! Itt is bebizonyosodott, hogy igenis, vagyunk legalább olyan jók, mint a férfiak! Elég erős felhozatal volt itt a női borászok és boraik tekintetében, szóval le a kalappal!
Maradtunk is volna a program végéig, csak mivel mindkettőnknek másnap munka volt, így nem kockáztattuk, hogy a sok kóstoló után macskajajjal küszködve állunk a pulpituson tanárként.
Azonban simán el tudom képzelni, hogy mostantól fix nőnapi programnak vesszük be a naptárunkba ezt a rendezvényt! A dátumot nem fogjuk elfelejteni, az biztos… bár minden nap lehet nőnap kedves nőtársaim, mégis ezen a nemzetközin adjuk meg a módját tisztességesen!
Az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz bort igyunk!
Fotók: Ódor Dorottya, Papp Zoltán, Vető Gábor, szerző
