Borokról könnyedén – 10. rész: Honnan tudom, hogy egy bor minőségi? – Árvay Angelika borakadémikus sorozata (videóval!)

Ti tudjátok, hogy mitől minőségi egy bor? Az árától esetleg vagy a palackjától? Netán a címkétől? Ahhoz, hogy könnyen el lehessen dönteni, segítséget ad nekünk Árvay Angelika borakadémikus.

Az az igazság, hogy azzal akartam kezdeni, hogy én általában minőségi borokkal találkozom, de persze eszembe jutott, hogy az egyetem alatt azért nem volt ez így… A szakesteken sokszor megdöbbentek az évfolyamtársak, hogy te sörözöl? Borosként!  Na, az az igazság, hogy azok a borok nem ütötték meg a mércét…

És itt azt hiszem nagyon jó mondás:  Az élet túl rövid hogy rossz bort igyunk.

De akkor honnan is tudom, hogy egy bor minőségi?

Ha látom a csomagolást, azt hiszem az mindenképpen segíthet. Egy olcsó bor megjelenése is hasonló lesz.

(fotó: Furmint Photo)

És általában a polcok alján találhatóak azok a borok, amik nem biztos, hogy a legjobbak.

Maga a palack színe, formája, a címke anyaga, a design mind lehetnek annak a jelei, hogy egy tömegtermékről van szó.

Az ár is meghatározó lehet. Ha nagyon olcsó valami, azért kezdhetünk gyanakodni. Én el szoktam csodálkozni a párszáz forintos palackárakon. Mert összeadom a dugó, a palack, a címke, a palackozás, a karton árát, aztán hol a bor értéke? Persze nagyobb mennyiség esetén sok költség a rendelés nagyságából adódva is alacsonyabb, és sok tényező közre játszik az árak meghatározásánál, de ez valahogy az élelmiszereknél is így van. Nagyon szoktam gyanakodni, hogy vajon miből készülnek a legolcsóbb virslik…

Egy étterem esetében sem tudjuk mindig biztosan, hogy milyen addig, amíg el nem megyünk és próbáljuk ki magunk. Ez lehet a boroknál is így.

Az persze szerencse, hogy ma már nagyon sok borértékelést, pince értékelést olvashatunk. Sokszor a borleírás, a technikai információk is elérhetőek. Így ha érdekel minket egy adott bor, megnézhetjük, hogy nekünk a minőséget tükrözi-e a pince. Azért azt hozzátenném, hogy ez elég nehezen megfogható, hogy kinek mi a minőség.

Sokan, sokfélék vagyunk, így valószínűleg egy bortól és egy borászattól is mást várunk el. Lehet, hogy valaki azt preferálja, hogy a legmodernebb eljárással készüljön egy bor. És az is lehet, hogy valaki a tradicionális borkészítésnek a híve.

Van, aki azt mondja, a külföldi borokat kedveli. És olyan is, aki pedig a magyar fajtákat, borvidékeket szerette világ életében.

Én abban hiszek ebben a témában is, hogy egyáltalán nem baj, ha nem vagyunk egy véleményen, attól még nyugodtan megférhetünk egymás mellett. Viszont ha tudjuk, hogy mi nem szeretjük például a sushit visszatérve az éttermes példára, akkor lehet az a világ legdrágább hala, akkor sem fogjuk minőséginek érezni.

Ez lehet a borral is így. Zenghetnek ódát a borszakírók, lehet a 100-as skálán maximumot elérő, számunkra drága bor és lehetünk mégis csalódottak, hogy nekünk nem ízlik.

Ha persze nem látjuk a palackot és tételezzük fel, hogy nem tudjuk az árat, mert nem mi fizetünk, akkor vajon hogy lehetünk biztosak benne, hogy egy bor tényleg jó –e? Azt hiszem, itt azt tudom javasolni, hogy gyakoroljuk a kóstolást, tanuljunk és egyszer csak már nem lesz kérdés. Minél több bort kóstolunk meg, végzünk el képzéseket vagy akár csak utána olvasunk egy borászatnak, bornak vagy borvidéknek, annál inkább érezni fogjuk a különbségeket.

(fotó: Studio Bakos)

És akkor, ha már tudjuk, hogy általában milyen szokott lenni mondjuk egy minőségi egri bikavér, akkor már kapásból az első korty után vágjuk, ha nem azt kaptuk. Emlékszem még az egyetem alatt elmentem egy barátnőmmel bevásárolni és a szívemhez kaptam, amikor egy olcsó édes vörösbort rakott a közös kosarunkba. Mondtam is neki, ne égessen már, még a végén azt fogják hinni, nekem lesz… Erre azt mondta, hogy de nem tehet róla, neki a minőségi bortól fáj a gyomra… Háát, elsőre sokkot kaptam, hogy micsoda? A jótól fáj a gyomrod? Nem lehet! Aztán kiderült, hogy nem is az volt a baj, csak mást gondoltunk arról, melyik bor a minőségi. Azóta rengeteget fejlődött, végigültünk együtt sok borkóstolót. Most is az édes bor a kedvence, de már inkább a fehér és kedvenc borvidéke Tokaj. Viszont felfedezte, hogy nagyon szereti a rozét, különösen egy pincétől. Ehhez kellett nyitottság az új tudásra és az, hogy merjen kísérletezgetni.

Ami még segíthet, az a borajánlás. Ha van olyan szakértő, akire felnézünk, akkor kövessük akár a közösségi média felületein, és nézzük meg ő mit tart minőséginek és próbáljuk ki. ­Persze itt is azért fontos, hogy ki az, akinek a tanácsaira hallgatunk, vizsgáljuk meg mennyire hiteles az illető. Aztán a sok-sok ismeret és tapasztalat egy idő után úgyis összeáll a fejünkben és gyorsan azt vehetjük észre, hogy tőlünk kérnek ajánlást a barátaink és mi választjuk ki mindig a bort mondjuk az étteremben !

(kezdőkép. Studio Bakos)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük