Először is szeretnék mindenkit megnyugtatni: senki sem születik borszakértőnek. Legalábbis én nem találkoztam még ilyennel. A jó hír viszont hogy abszolút fejleszthető az, hogyan érezzünk ki olyan illatokat és ízeket, amiket most még talán el sem tudunk képzelni.
Ami biztos, itt sem lehet megúszni a gyakorlást, de szerencsére most már nagyon jó képzések vannak (akár egynaposak is), ahol szakértők segítségével ismerkedhetünk meg a borkóstolás alapjaival.
Természetesen otthon is elkezdhetjük, akár bevonva néhány barátnőt is, jó kis szombati esti program lehet.
Hűtsük be a borunkat, készítsünk elő jegyzetfüzetet, ceruzát, tollat és mehet is!
Először is: ha kitöltjük a boros poharunkba a bort (körülbelül harmadáig töltsük), és nézzük meg milyen a bor színe.
Vannak jópofa boros színskálák, de azt gondolom, mi nők alapvetően jók vagyunk a különböző színárnyalatok meghatározásában. Mert a fehérbor is lehet szalmasárga, zöldessárga, aranyszínű, borostyánszínű. A vörösbornál találhatunk kékes-vöröset, téglaszínűt, bíbort. A rozénál is lehet (vörös)hagyma és lazac színű.
Ezek ajánlások, és lehet, hogy ti olyan árnyalatot láttok, amit én most nem írtam fel, de attól létezhet.
Szóval első lépésben a lapunkra felírhatjuk, hogy SZÍN és oda kerülhet, hogy mi mit látunk.
Aztán megszagoljuk. Itt elsőként azt ellenőrizzük, hogy dugós-e a bor (erről van már korábbi cikkben írtam, itt érheted el >>>). Ha tiszta, akkor határozzuk meg, hogy szerintünk mennyire intenzív (gyenge, közepes, intenzív).
Aztán jöhetnek az illatjegyek, amiket a filmekben is hallunk vagy akár egy borleírásban olvasunk. Itt elég széles skálán mozoghatunk. Lehet gyümölcs (alma, körte, ribizli, szeder, erdei gyümölcsök, mangó, citrusok), zöldség (petrezselyem, uborka, zeller), virág (rózsa, fehérszirmú virágok, barackvirág), de fűszerek (ánizs, vanília, bors) és nagyon fura illatok is, mint például a gumi, a föld, petróleum vagy akár füst is.
A lényeg, hogy nyugodtan engedjük el a fantáziánkat.
De az sem gond, ha elsőre csak annyit érzünk, hogy bor illata van a bornak, mert hát tényleg… Ebben az esetben nyugodtan olvassuk el az adott bor leírását, általában a pincészetek honlapján megtalálható, de van amikor akár a hátcímkén is megtaláljuk. És ha többször kóstolunk, ki fog rajzolódni a fejünkben egy minta, hogy az egyes fajtáknak, bortípusoknak milyen jellegzetessége van általában.
Ha már ez megy, akkor nyugodtan a jegyzetfüzetünkbe az ILLAT alatt sorolhatjuk, mi is bújt meg a poharunkban.
És most már tényleg meg is kóstolhatjuk! Ilyenkor azt szoktam figyelni, hogy ugyanazok a jegyek jelennek-e meg a szájpadlásomon, amit az orromban éreztem.
Egy vörösbornál lehet ez meggy például, egy fehérnél akár bodza illetve az összes fent felsorolt jellemző, sőt még akár más is.
A borszakértők egyébként nem csak az ízjegyeket figyelik, hanem idővel megtanulható, hogy érezzük: vajon az alkohol, a sav és cukor mértéke mekkora (alacsony, közepes, magas).
Aztán a következő lépés az lehet, hogy vajon testes-e egy bor? Ezt például úgy érezhetjük, ha egy bor karcsú, akkor közelebb áll a vízhez amikor „kitölti” a szánkat, míg egy tartalmas bornak teljesen más érzete van. És nézhetjük azt is, hogy milyen hosszú a bor lecsengése, azaz a korty lenyelése után még meddig érezzük a bor ízét. Igen, figyelni kell sok tényezőre, de szerintem megéri!
A harmadik kategória így az ÍZ, amit leírhatunk.
És persze ha szeretnénk még továbbgondolni a játékot, akkor kitalálhatjuk, milyen ételt főznénk szívesen a borhoz (vagy borral), vagy hogy milyen lehet az árkategória.
Aztán ha szintet szeretnénk ugrani, akkor takarjuk le valamivel a palackot (mondjuk egy konyharuhával, vagy szütyőbe is rakhatjuk), kóstoljunk vakon és találjuk ki: milyen fajta, évjárat, borvidék van a poharunkban!
Ha többet szeretnél tudni a borokról, akkor csatlakozz a Borokról könnyedén Fb-csoportunkhoz!
Jó gyakorlást, kísérletezést és borkóstoló programot kívánok!
Szeretettel,
Árvay Angi
(a képek a szerző tulajdonát képezik)
