Borokról könnyedén – 2. rész: Mennyit iszik egy borász? – Árvay Angelika borakadémikus sorozata (videóval!)

Árvay Angelika borakadémikus hétről hétre, a Borokról könnyedén című sorozatában beavat minket a borozás, borfogyasztás rejtelmeibe és mindenbe, ami a borokkal kapcsolatban érdekes lehet számunkra. Ez alkalommal egy igen érdekes témáról ír, amit gyakran feltesznek neki kérdésként: mennyit iszik egy borász? Erről mesél ő maga.

A Borokról könnyedén ötlete egy marketing tanulócsoportban jött, ahol éppen segítséget kértem. Arra voltam kíváncsi, hogy mi az, amit a többiek szívesen letöltenének egy borászat honlapjáról?  A kommentekben aztán egyszer csak elkezdtek záporozni a kérdések. Így aztán szépen elkezdtem gyűjteni őket, illetve megkérdeztem egy-két nem szakmabeli barátnőmet is.

Egy internetes közösség mini támogató csoportjában kaptam a kérdést, csak úgy „privátban”: Egy borász mennyi bort fogyaszt?

Az igazat megvallva, ezt offline is elég sokszor kérdezték már tőlem. Általában persze nem a kóstoló elején, hanem amikor megjött a bátorság a boroktól.

A válasz persze nem annyira egyszerű, mert nincs egy általános egység és rengeteg dologtól is függ. A borász vérmérsékletétől, élethelyzetétől, korától vagy a nemétől. Azt hiszem az egyértelmű, hogy egy férfi sokkal jobban bírja az alkoholfogyasztást, mint egy nő. Én például az elmúlt években nagyon kevés alkoholt fogyasztottam, mivel vagy kismama voltam vagy szoptattam. Igaz, a nőgyógyászom engem nem tiltott el totálisan az alkoholfogyasztástól. De így is az a néhány korty azért elég messze van szerintem attól, amit a legtöbb ember szerint iszik az, aki borral foglalkozik.

Az egy másik kérdés, hogy egy borászatnál a terméket, azaz a bort mindenképpen meg kell kóstolni. A borok életét, fejlődését folyamatosan nyomon kell követnünk, hogy lássuk, nem mozdult-e el esetleg egy nem kívánt irányba. Vagy ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, hogy hordóba vagy tartályba kerüljön, esetleg már készen áll palackozásra.

A kóstolás és az ivás viszont

nálunk nem ugyanaz.

Amikor például egy adott évjárat borait nézzük meg, akkor akár 50 tétel is kerülhet a pohárba. Előfordulhat, hogy mindezt reggel 8-kor tesszük. Azt hiszem, mindenki érzi, hogy ez nem lehetne végiginni úgy, hogy értelmes munkát végezzünk még aznap. Úgyhogy ilyenkor elővesszük a köpőcsészét, a bort pedig kiköpjük.

Én régen sokszor a kóstolókra saját köpőcsészével jártam. És persze megkérdezték rendszeresen, hogy nem sajnálom a bort kiköpni? De. Persze, előfordul, hogy igen.

Szerintem ahhoz, hogy a saját borunkat megfelelően tudjuk értékelni, ismernünk kell a külföldi és magyar borokat egyaránt. Főként azokat, amelyek hasonló stílusban, fajtából készülnek. Vagy azokat, amelyekkel folyamatosan versenyeznünk kell. Ezért is végeztem el Londonban a WSET (Wine and Spirit Educational Trust) nemzetközi borakadémikus képzését. Itt rengeteg bort kellett kóstolni, mert a vizsga egyik része a borfelismerés volt, amikor kihoztak teljesen egyforma üvegekben bárhonnan a világból borokat, nekünk pedig a borleírás mellett meg kellett mondanunk melyik fajta, melyik borvidék, évjárat, stb. Ebben az időszakban elég sokat kellett így „gyakorolnunk”, de ha mindet meg is ittuk volna, akkor már nem biztos, hogy fitt és egészséges lennék.

Visszakanyarodva a témához, a borászok nagy része sokat utazik különböző kóstolókra, borvacsorákra az országban. Sokszor úgy beszél a boráról, hogy valójában egy kortyot sem iszik. Legtöbbször bizony még aznap haza is szeretne érkezni, hiszen másnap reggel már korán indul a szőlőben vagy a pincében a munka. Én például kóstoló tartása közben sosem szoktam inni. Persze van a kezemben pohár, megszagolom, hogy tiszta-e, nem dugós. Vagy megkóstolom, hogy tudjam, minden rendben van vele, aztán kiköpöm.

Nem mondom, hogy soha nincs olyan bemutatóm, ahol én is iszogatok egy keveset, de ilyenkor azért nem szeretném, ha a nyelvem összeakadna egy kacifántosabb mondatnál.

Egy-egy nagyobb kóstolón adódik alkalom, hogy a magyar borok szélesebb skáláját is megkóstoljam. Nekünk csak fehérborunk van, de szerencsére sok barátom készít vörösbort. Így őszintén tudok örülni, amikor végre vörösbor is kerül a poharamba.

A külföldi közös megjelenéseket egyébként azért is szeretem, mert ilyenkor nem rohan mindenki haza, hiszen repülőgéphez vagyunk kötve. Na, ekkor tényleg borozunk is a rendezvényen. Utána viszont nem titok, a borászok általában sörrel kompenzálják a borok savtartalmát!

Azért persze én is látok olyan borászokat, akik nagyon bírják a bort és akár naponta több üveggel is elfogyasztanak. De azt gondolom, hogy hosszú távon ezt a szervezet nem tolerálja jól és valamilyen formában kikényszeríti a szünetet.

Természetesen nem szeretnék álszent lenni, hogy azt mondjam, egész életemben mindig sikerült tartani a mértékletességet. De korábban valahogy könnyebben mentek a következő napok.

Mára sokkal kisebb mennyiségtől sokkal hosszabb lett a másnaposan eltöltött órák/napok száma. Ráadásul azt is mindig észben kell tartanom, hogy a fiaim sem biztos, hogy tiszteletben tartják majd, hogy én aludni szeretnék egy átmulatott este után…

A lényeg a mérték!

Igyunk inkább kevesebbet, de olyat, amilyen ízlik.

És ne feledjük a vízfogyasztást sem, egészségünk szempontjából nagyon fontos hogy megfelelő mennyiségű folyadékot fogyasszunk. Ha borozunk ez még inkább így van. Fontos, hogy megfelelő hidratáltsággal kezdjünk el borozni, és közben is folyamatosan pótoljuk a vizet, hiszen az alkoholnak szárító hatás van!

És ne feledjétek,

ha egy borász kezében poharat láttok,

még nem biztos, hogy iszik is!

 

 

Fotók: Bakos Studio, Spéder Ferenc

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük