És boldogan éltünk, míg meg nem haltunk.

Az egész sztori már azon fennakad, hogy egyrészt még mindketten élünk, ami szerintem mondjuk nem rossz.

A másik bibi meg az, hogy én soha nem voltam herceg, max. henceg, te meg inkább voltál sirálylány, mint királylány.

Az álmodozó természetedből adódóan mindig szárnyaltál, amit én kezdetben nagyon imádtam.

Később léggömbök után kutattam, hogy felemelkedjek a szintedre, de engem túl zsémbes természettel áldott meg a sors ahhoz, hogy hosszútávon repüljek.

Ezért megállapodtunk abban, hogy szakítunk.

Egyikünknek sem esett jól, mert alapjáraton nagyon jól kijöttünk egymással, csak a mi esetünkben az ,,ellentétek vonzzák egymást” csírájában megbukott.

Lehetnék álszent és telezokoghatnám ezt az írást mázos, szép szavakkal,

de a helyzet az, hogy legjobban az fájt mindkettőnknek, hogy

többé nem lesz szex.

Vagyis csak mással, viszont kettőnk között nem, pedig az eléggé hibátlan mód zajlott köztünk mindig.

Szerencsére te sem arról voltál híres, hogy elhallgatod a tényeket, így megegyeztünk abban, hogy te mész jobbra én balra, viszont a szex olyan jó, hogy az megmarad köztünk.

Rendszerint hétvégenként kereszteződtek az útjaink, és bőven megadtuk egymásnak, amiért találkoztunk. Sőt, ha lehet még jobb volt, mint előtte.
Szerinted azért, mert ,,ledobtuk a kapcsolati elvárások láncait magunkról”, én meg úgy voltam vele, hogy elég ha te gondolkozol rajta, én csak szexelni járok veled össze.

Furcsa mód még akkor is kifogástalanul szuperált minden, amikor te randizni kezdtél másokkal. Azt mondtad addig, amíg nem érzed, hogy komolyra fordulhatna bármelyikkel is a dolog, továbbra is ápoljuk a hagyományunkat.
Amelyet végül egy művészlélek tört meg, akibe totálisan belehabarodtál.

Nekem nem volt ilyen mázlim. Egyik pocsék találkát pipáltam ki a másik után, és már majdnem felhelyeztem a mártírkoszorút a fejem fölé, amikor betoppant az életembe egy több, mint szimpatikus lány.

És akkor boldogan éltünk, míg meg nem haltunk…

helyett ismét felbukkantál.

A művészlélekről kiderült, hogy ,,rohadék” és kérted, hogy találkozzunk. Mondtam nem lehet, van valaki, akivel alakul valami. Erősködtél, hogy csak beszélgetni akarsz, és nem lakásra megyünk, hanem a munkahelyedhez közeli kávézóba.
Találkoztunk, te panaszkodtál, én sajnáltalak, megittuk a löttyünket, aztán elköszöntünk.

Este találkoztam a ,,már majdnem barátnőmmel” és amikor megkérdezte, milyen napom volt, simán elmeséltem neki, hogy együtt kávéztam veled, mert romokban voltál, és ennyi.
De neki nem volt ennyi. Hiába erősködtem, hogy egyszerűen csak ki akartad sírni a bánatodat valakinek, ő a fejét rázta.

– Ti nem csak a szex miatt jártatok össze. – mondta, mire én érvelni kezdtem, hogy hiszen dehogynem, és ne csinálja ezt.

De csinálta. Otthagyott.

Én pedig felhívtalak, te jöttél azonnal, és ez alkalommal te hallgattad végig a nyekergésemet. Aztán átöleltél és azt mondtad, minden rendbe jön.
Én meg nem csókoltalak meg, és te sem kezdeményeztél.

Csak ültünk összebújva és mire rájöttünk, hogy szeretjük egymást, már megint összejártunk.
És persze akkor is ,,csak” a szex miatt…

 Hegyi László
Férfi titkok