A Diabétesz Világnapot minden évben november 14-én tartják. Ezen a napon született Frederick Banting, akinek Charles Besttel közös gondolata vezetett az inzulin 1922-es felfedezéséhez.

Egy év sem telt el, és 1923-ban Banting és MacLeod megosztva megkapta az orvosi Nobel díjat (John James MacLeod, a cukorbetegségre specializálódott kanadai orvos biztosította a labort, ahol a hasnyálmirigy sziget-hormonjának kinyerésével sikerült bizonyítani, hogy az inzulin a felelős a vércukorszint lecsökkentéséért).

„Diabétesz Világnapot első alkalommal 1991-ben szervezett a Nemzetközi Diabetes Szövetség (IDF) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO), látva a cukorbetegség világszerte növekvő terjedését. Azóta népszerűsége folyamatosan nő, ma már több mint 350 millió embert kapcsol össze a világon, köztük az egészségügyi ellátás szakembereit, ápolókat, cukorbetegeket és a társadalom valamennyi tagját. A Unite for Diabetes kampány vezetett a cukorbetegség elleni küzdelem világszintű összefogásához, melynek eredményeként 2006. december 20-án az ENSZ Közgyűlés elfogadta a 61/225. sz. Határozatot, amely a cukorbetegség krónikus, életminőséget rontó és költséges voltára hívja fel a figyelmet. A Diabétesz Világnap 2007-től az ENSZ által felügyelt és támogatott Világ Egészség Nap.” (diabet.hu)

Farkas Wellmann Endre CUKOR.BAJ című kötete november 5-én jelent meg a Partvonal Kiadó gondozásában. A József Attila-díjas költő saját történetén keresztül szól sorstársakhoz, „leendő” sorstársakhoz is, férjekhez és feleségekhez, apákhoz, anyákhoz és gyermekeikhez.

„Senki életében nem örömünnep egy halálos kórral szembesülni. Pláné egy lassú lefolyású, a mindennapokat átszövő pusztító erővel, amely önmagában igényli a vele való foglalkozást, a gyakori szembenézést a halállal. Mégis, reménykedve harcol a beteg, hiszékenyen, gyengén kötélnek áll, ha bárki bármit ígér neki a jobbulása érdekében, minden gyógyszert beszed, minden eszközt megvásárol, miközben egy nagyon fontos dolgot elfelejt: gondolkodni.

Nekem is csak kilenc év után sikerült ezzel az elmélyültséggel visszatekinteni a betegségtörténetemre, mígnem egy hosszas, féléves kitartó kísérletre vettem rá magam, és mindeközben együvé írtam azt, amit erről az állapotról gondolok, elsősorban mint emberi állapotról.” – Farkas Wellmann Endre

„Izgalmas utazásra hívja F. W. E. az olvasót: a gyakorló cukorbeteget, a potenciális cukorbeteget, de azt is, aki sosem lesz cukorbeteg. Az utazás az elzárkózástól (ez nem velem történt, és én amúgy sem lehetek beteg) az elfogadáson át a betegséggel való megbarátkozásig vezet. Miért éppen én? Mit tettem, és mit nem tettem, hogy beteg legyek? Hogyan fogadom el? Kire bízhatom? A szerző számos konkrét, de filozófiai kérdést is felvet, és ügyesen terelgeti az olvasót, hogy a válaszokat megtalálja. A végső következtetés: segítséget kaphatsz (ha arra méltóvá tudsz válni), de a legtöbbet magadnak kell megtenned, hogy együtt tudj élni – és jól tudj együtt élni – a betegségeddel.” – Dr. Radó Gábor

A könyvet november 18-án 18 órakor mutatják be a Petőfi Irodalmi Múzeum Vörös termében, ahol Farkas Wellmann Endrével dr. Zacher Gábor beszélget majd.

Az eseményről bővebben >>>