Két barátom között továbbra is élénk vitát képez, hogy vajon a gyereket nevelni kell, meg kell-e mondani neki, hogy mi a helyes, vagy jó példát kell mutatni?

Nyilván a válasz valahol a két véglet között van, de az biztos, hogy én rengeteg dolgot tanultam (el) a jó apámtól, annak ellenére, hogy már 25 éve nincs velünk.

1.) Férfiként is mindig adj magadra!

Apu mindig olyan volt „mint akit skatulyából húztak ki” – jellemezte egy volt kolléganője. Pedánsan ügyelt rá, hogy mindig megborotválva, kifogástalan frizurával, vasalt ruhában menjen bárhová is. Nyilván nem fog mindenki zakóban-nyakkendőben járni mindenhová, de lássuk be, sok pasira azért ráférne némi igényesség a „jó lesz az még ma is” alapelv helyett. Anyu egyszer megkérdezte tőle: „Értem én, hogy mindenhová ingben mész, de miért kell mindig nyakkendő is?” Apu azt felelte: „Sosem tudhatod, kivel találkozol.”

2.) (Határokon belül) mindig legyél udvarias, olykor akár udvarolj is a nőknek, a csábítás szándéka nélkül, pusztán figyelmességből!

Egy étteremben ülve – jó anyám, a testvéreim, jó apám és én- egy nem túl csinos, kissé slampos pincérlány jött oda hozzánk. Bármit kérdezett, apu a válaszában mindig hozzátette: „szépségem”. Legalább háromszor elmondta neki. Mikor elment, anyu rosszallóan kérdezte: „Miért mondtad neki, hogy „szépségem”? Olyan gonosz vagy! Szegény nem egy nagy szépség!” Apu: „Éppen ezért, hadd örüljön! Legalább egy kicsit szépnek érzi magát.”

3.) A férfi arra van, hogy megoldja a problémákat, nem arra, hogy gyártsa azokat!

Apu részt vett a második világháborúban. Mikor hazajött, az ország elég nyomorúságos állapotban volt: alig volt étel, nemhogy ruha, és mikor közeledett a tél, sehol sem talált volna egy valamire való télikabátot… Viszont megtarthatta a katonai kabátját. Átszabatta, hogy ne látsszon rajta, mi volt eredetileg, és még évekig hordta. Ahogy ő fogalmazott: „legalább ennyi előnyöm volt ebből az egész háborúból, amit semmim sem akart…”

Ő az élet más területein is ezt látta: ahol probléma van, ott megoldás is. Ahogy a mondás tartja: „Ha nem a megoldás része vagy, akkor a problémáé.”

4.) Néha hagyni kell győzni a gyengébbet!

…mint amikor az idősebb rokon szkanderozik a gyerekekkel és hagyja, hogy nyerjenek… Apu, mikor barkochbáztunk, már előre tudta, mit fogunk kérdezni, és úgy irányította a játékot, hogy mindig kitaláljuk, mire gondolt. Közben mi persze azt hittük, azért jöttünk rá, mert olyan okosak vagyunk. Néha akkor bizonyulunk jobbnak, ha a másiknak is hagyunk egy kis sikerélményt…

Az életben fontosak a példaképek. Ők a kapaszkodók, ők segítenek megteremteni egy értékrendet, amihez igazítjuk a világ dolgait.

Nekem sokszor eszembe jut, mit tenne egy helyzetben apu,

és ha azt az elvet követem, általában bejön.

Csetnegi László

(kezdőkép: Pixabay)