„Maradj velem kérlek,
Mert nélküled félek”

Mentél,mert menned kellett.

De Te ezt is mosolyogva tetted.

Már nem számolom lélegzeted,

S nem ellenőrzöm hogyan harcol szíved.

Most már kereslek minden percben,

A gyermekeim villanó tekintetében.

Kereslek egy-egy kimondott szóban,

Ahogyan egy könnycsepp nyomot hagy a hóban,

Úgy lelem meg szavaid idegen ajkakon.

Idegen hangon szóló ismerős szavak intenek utamon,

Mikor utitársam a hiányod okozta fájdalom.

Ahogyan a torkomba mar az emlékezés vas keze,

Tör elő belőlem a tehetetlenség okozta dühe.

Maradj velem kérlek,

Mert nélküled félek,

Ugyanúgy… ahogyan akkor az a kis lélek,

Akinek életet adtál azon a téli éjjelen.

Hangod most hol lelem?

Biztonságod most miben keressem?

Lényed nyugalmát honnan merítsem?

Hiányod hogyan enyhítsem?

Fényed most miért nem láthatja megvakított szemem?

Beni

(kezdőkép: Unsplash)