Élj a valóságban, máshol úgysem tudsz

Mostanában erősen megfigyelhető egyfajta tendencia.

Szerintem a társkereső hölgyek többsége

igen-igen nagy tévúton jár.

Nagy kamu, hogy megkaphatsz, amit csak akarsz – persze, megkaphatod,

de csak a saját kereteidnek megfelelően.

Hogy mire gondolok?

Maximálisan meg tudlak érteni, ha vannak igényeid. Legyenek is! 

Ámde! Ha már annyira elrugaszkodtál a valóságtól, hogy lassan Jason Statham sem felel meg számodra fizikailag, és úgy érzed, hogy Einstein reinkarnációját érdemelnéd szellemi szinten, humorban pedig az egész Dumaszínház az elvárásod, de zusammen ám, akkor kérlek, menj ki a levegőre.

Azt nem mondom, hogy kapálni, elég, ha csak kinyitod a szemed.

És végre nézz szét

a valóságban!

Az ott a villamos, a metrópótló, a kovácspistigedeon, a nagyamáliaangyalka.
Fák mindenfelé, tengerpart és műmosoly nélküli felöltözött emberek, akikről nem tudjuk, mit ebédeltek, kik az ismerőseik, mi a kedvenc zenéjük, és melyik idézettől remegett meg a szívük ma reggel.

Aki hozzád való, az többnyire ott van

karnyújtásnyira.

Messze nem Statham testében,

Einstein agyával és KAP humorával…

De ott van.

Annyi férfi és nő szenved attól, hogy túl irreálisan magasan tartja a lécet, és nem hajlandó a virtuális térben elhomályosult tekintetét igazi emberekre vetni, és érezni végre látszat nélkül…

El kell keserítselek: van még egy bökkenő. A saját igényességed – és ennek hiánya magad felé.

Vesd magadra is a tekinteted!

A topisság, az ápolatlanság, igénytelenség nem szexi. Aki te vagy, és amit te adni tudsz, abba a magasságba tedd másnak is a limbólécet!

Ez természetesen az urakra is vonatkozik…

Legéndi Adrienn

Vadrienn

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.