Elszalasztott lehetőség

Mit teszel, ha rádöbbensz, elszalasztottál egy lehetőséget?
Én kétségbe esem.

Persze nem olyan hisztis, kiakadós módon. Szépen csendben, önmarcangolóan. Lehet, nem is veszed észre rajtam.

Nemet mondtam, vagy leginkább nem mondtam semmit.

Sőt, ha nagyon precízen akarok fogalmazni, nem cselekedtem. Ennyi.

Mondhatnám, hogy nem baj… De nem így gondolom.

Nem volt bátorságom.

Igen, nekem, akit mindenki olyan erősnek hisz.

Határozott vagyok, kimondom, amit gondolok…

Persze ez csak majdnem mindig van így. Leginkább a magamat érintő kérdések bizonytalanítanak el.

Pedig olyan határozottan tudom papolni:

„Ne feledd, a saját életednek mindig te légy a főszereplője“.

Szokták mondani, aki nem ért hozzá, tanítja. De mondhatjuk így is, aki nem tudja megvalósítani, papolja.

Már csak az a kérdés, mi a teendő?

Azt hiszem, egy ideig még marcangolom magam. Aztán összeszedem az összes bátorságomat, és megkérlek…

Süss még egy adag csokis sütit, kínálj meg, és ígérem, nagyon igyekezni fogok, hogy ezúttal ne szalasszam el a lehetőséget.

Anikó

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.