Emlékszel, mama?

Emlékszel mama, amikor kicsi voltam, átsurrantam hozzád egy titkos tejeskávéra.

Túl kölyök voltam még a kávézáshoz, de azt mondtad, annyi tejet öntesz bele, hogy az már egészséges. Ennyi kell.

Nagyon finom kávét csináltál. Azóta se ittam jobbat.

Emlékszel mama, amikor már öcsi is nagyobb lett, kézen fogva besétáltunk hozzád?

Leültünk melléd tévézni. Tudtuk, hogy a kis foteled háta mögött, egy dobozkában kekszet rejtesz, amiből mindig adtál nekünk. Azóta is szeretem a háztartási kekszet, mindig van egy zacskó a szekrényben.

Emlékszel mama, amikor a szőlőlugasban ültél kint és köszöntöttél minden alkalommal, amikor betoltam a biciklit az udvaron, iskolából jövet?
A biciklim azóta már elromlott, de köszöntő mosolyod a szívembe égett.

Emlékszel mama, hányszor mentem át, hogy nézegessük meg a fiókodban gyűjtögetett képeslapjaidat, amit a család küldött neked az évtizedek alatt?
És te minden alkalommal ugyanolyan lelkesen lapozgattad velem végig a virágos és karácsonyos képeslapokat. Valamelyiket fel is olvastad nekem. Azóta is szeretek képeslapot kapni és adni.

Emlékszel mama, a fekete cicádra?
Akiről elmesélted, hogy amikor megkaptad olyan kicsi volt, hogy belefért az otthonkád zsebébe és úgy mentetek mindenhova, együtt. A cica, aki mindig ott ült az ágy tetején és összegömbölyödve egy nagy fekete koromgombócnak látszott. Akit vártunk minden délben, hogy jöjjön haza ebédre. Aki a viharok idején a kis négylábú szék alá bújt. Azóta minden cserfes fekete cicáról ő jut eszembe.

Emlékszel mama, amikor olyan sok libánk volt otthon és kinevettél, amikor megkergetett az egyik?
Azóta se szeretem a libákat.

Emlékszel mama, amikor együtt szedtük össze a tojásokat a tyúkólból, és amikor nem mertem felemelni egy kotlóstyúkot, te segítettél?
Azóta se vagyok egy született farmer lány.

Emlékszel mama, amikor minden nagybevásárlásnál hoztál nekünk egy gyümölcsös rudit?
Van egy bolt a városban, amiről azóta is te jutsz eszembe.

Emlékszel mama, milyen szép volt az udvar, amikor még itt laktál?
A diófára, ami alól minden ősz végén szedegettük a diót? A Fürge kutyánkra, aki úgy szeretett? Azóta már nincs meg a diófa, csak a kút áll még magányosan, ami mellette tanyázott hosszú éveken keresztül.

Emlékszel mama, milyen volt még a kis házadban élni?

Azóta már nem vagy köztünk. Az angyalokkal fonod hosszú, hófehér hajad, amit mindig oly gondosan elrejtettél a kendőd alatt, minden reggel.

Támcsu Anikó

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.