Erős nővé is válni kell, nem így születünk, de tehetünk érte

Úgy látom, és azt is tapasztalom, hogy a nők manapság bátrabban mernek a tudatosodás útjára lépni, mernek magukba és mernek tükörbe nézni, lelkük legféltettebb titkát is feltárni.

Nem homokba dugni a fejüket, és nem szőnyeg alá söpörni a gondokat. Mernek erősek lenni, ha kell egyedül helytállni, ha kell egyedül az élettel szembe menni. Merik vállalni azt amik, és ennek hangot is adni. Elmondani, kimondani.

Nem azért teszik, hogy ezáltal a másik nemet elnyomják, nem azért teszik, hogy ettől kevésbé legyen férfi a férfi, hanem hogy változásra sarkallják. Hiszen mindenki képes lenne rá, hogy a mélyből a magasba emelkedjen.

Erős nővé is válni kell, nem így születünk.

Minden erős nő mögött áll jó pár kiadós pofon, egy “bárcsak veled öregedtem volna meg”, egy “miért tetted ezt velem”, egy “hogy ronthattam ezt így el”. Minden erős nő mögött áll egy “lehettem volna a mindened”, egy “lehettél volna a mindenem”, egy “mikor veszítettem el így a fejem”, egy “hova tettem igazán az eszem”, egy “eljött az ideje megváltoztatnom az életem”.

Erős nővé azért válunk, mert többet csalódtunk, mint amit a szív elbír.

Nem, nem elvárunk, nem a szőke hercegre és nem fényűzésre várunk,  nem másokat hibáztatunk, hanem tiszteletre, őszinteségre, biztonságra, kompromisszumra, igaz pillanatokra, igaz történetekre, valódiságra vágyunk és erre is törekszünk. Egy erős nő már képes bevallani, hol hibázott, mit veszített, már képes elismerni, mit tehetett volna másképp, hogy ő sem tökéletes, hogy igenis viselkedhetett volna másképp.

Egy erős nő eljut arra a szintre amikor vállalja a tetteiért a felelősséget, vállalja szavainak súlyát, mert már megtapasztalta mennyire mély sebet is ejthet a hazug ámítás és az üres ígérgetés.

A tudatosodás azt jelenti, hogy már látom hol és mit rontottam el, változik a hozzáállásom, az értékrendem, változik a prioritás. Képes vagyok változtatni a gondolkodásomon, ezáltal képes vagyok változtatni a kapcsolataimon, és képes vagyok változtatni az életemen.

Nem lesz az ember gyáva és kevésbé emberi, ha felismeri a sorozatos rossz választásait, a sorozatos megbotlásait és megvizsgálja miért vonzza az életébe mindig ugyanazt a helyzetet, mindig hasonló embereket, hasonló szituációkban kapott újabb pofonokat.

Senki sem úgy születik, hogy azonnal tudja, hogyan alakítson ki megfelelő kapcsolatot.

Senki sem tudja mennyi áldozattal jár mire eljut arra a szintre, hogy megértse mit és hogyan is kellene tennie, mondania, létrehoznia. De talán ha több ember lenne képes először magában rendet rakni, a kapcsolatok is más szintre emelkedhetnének, kevésbé lennének törékenyek, kevésbé lennének hamisak, és kevésbé lennének ennyire fájdalmasak. Nem félnénk egymástól, nem szívódnánk fel, nem használnánk ki a másikat és nem mutogatnánk a másikra előszeretettel áldozatiságunk közepette, sebeinket nyalogatva.

Musa Dóri

(Kép: unsplash)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük