Ezért jó negyvenes férfinek lenni 

Sorra futok bele azokba a cikkekbe, amik azt taglalják, miért jó negyven éves nőnek lenni.

És mi a helyzet velünk, férfiakkal? Vajon van valami előnye annak, hogy már az esti film közben is háromszor elalszok?

Rájöttem, hogy van. Lássuk.

Például, rögtön kezdhetem ezzel a felsorolást: már elfogadom más igazát is, és nem érzem magam kevésbé férfinak, ha tévedek.

Amióta beléptem a negyvenesek táborába, egy csomó mindent

sokkal jobban értek a nőkben, mint azelőtt.

Azt nem mondom, hogy az abszolút tisztánlátás képességével rendelkezem, de kezdem megszokni, hogy a gondolataik és a szavaik nem minden esetben állnak összefüggésben egymással.Hölgyeim, nyugi van, így szeretünk titeket, tehát semmi durci, meg csehovi dráma!

Többre értékelek egy kellemes, romantikus vacsorát a Kedvessel, mintsem egy lerészegedést a srácokkal. (Azért mindenkit biztosítok, hogy azon kulturális tradíciónkat is ápolom a barátaimmal, de a prioritási sorrend változott.)

Már nem a nők mellével beszélgetek, hanem velük. A hormonjaim végre otthonra leltek bennem és az emberre vagyok kíváncsi a másikból, nem a testére.

A B-oldal szépsége, hogy

már egyáltalán nem érdekel, ki mit gondol rólam és

senkinek nem akarok megfelelni.

Nem játszom tökéletes Disney herceget, hanem vállalom, hogy hús-vér, esendő ember vagyok, és frászt kapok a pókoktól.

Megengedem magamnak azt a luxust, hogy örüljek a reggeli kávé illatának és annak, ha a kedvenc csapatom nyer. Oké, mindig is örültem a győzelmüknek, de már tudom, hogy az apró örömök nem természetes velejárója az életnek.

Sokkal jobban értékelem azt, amim van. 

Többet nevetek. Még magamon is.

Nem zongorázom az elvégzendő feladatok listáját, hanem élvezem az életet, a jelent. 

Végül pedig, de nem utolsó sorban, csak az íze kedvéért, pár szót szenteljünk a szexnek. Már nem az élménytől, hanem annak okozásától érzem magam férfinek, és már azt is vágom, hogy a nők mit értenek ,,minőségi, gyengéd együttlét” alatt.

Na meg persze, ahogy egy általam kedvelt és nagyrabecsült hölgy mondja: ,,innentől tudják csak igazán a csuklónkat finoman, mégis határozottan megszorítani, majd falhoz nyomni minket és megadni azt, amire vágyunk.”

És ha ezt az elismerő bókot sikerül kiérdemelni, akkor mégis

kit érdekel az a pár, ősz hajszál?

Hegyi László

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.