Falura, fiatal! – avagy milyen, amikor kiszakadsz a városi forgatagból

Te is hallottad már azt a dumát, hogy „be kellene vezetni a sorkatonaságot, hogy tiszteletet, fegyelmet tanuljanak a fiatalok”? Vagy inkább úgy kérdezem: hallottad már ezt a sületlenséget?

Én sosem voltam a honvédségnél, mégis tisztelem az időseket, köszönök, udvarias vagyok stb. Tudod, miért? Mert a jó anyám arra tanított, hogy a tanárt, a felnőttet tisztelni kell, az idősebbnek előre kell köszönni, meg hasonló régimódi dolgok. Nem az óvónőtől várta el, hogy megtanítson késsel-villával enni, nem a tanártól várta el, hogy tiszteletre neveljen… Na, de nem is ez a lényeg.

Évek óta dolgozom egy lovastanyán helyi idegenvezetőként. Egy ilyen tanyán az én munkám mellett számos „falusi” munka adódik: trágyázás, etetés és hasonló fincsiségek. Ezeket természetesen nem én végzem, de azért néha nekem is kijut a jóból.

Ilyen például a górézás ősszel. Tudod, mi az? Én csak úgy hívom: tanya fitnesz. Kiváló a combhajlító és alsó hát izmok edzésére. Hoznak egy utánfutóra való kukoricát, ledobják egy lábakon álló, kukorica tárolására alkalmas épület (góré) mellé, és amíg a nők fosztják, majd ládákba dobálják az anyagot, fel kell hordani rekeszekben. Az első három órában még könnyű…  aztán szerencsére jön az ebéd.

A górézást már tavaly is kipróbáltam, és tősgyökeres városi gyerekként nagyon élveztem, bevallom őszintén. Friss levegőn, jó társaságban, végre egy kis kétkezi munka. Idén még jobban tetszett: nyolctól délig hordtuk, ebéd előtt megittunk egy pálinkát, levest meg székelykáposztát ettünk, aztán dolgoztunk tovább. Mint az „igazi férfiak”, ahogyan a sorkatonaságot erőltetők mondanák.

Amúgy is nagyon élvezem a vidéki levegőt: nálunk a programban lovaskocsizás is van, és ilyenkor sokszor van alkalmam beszélgetni a helybeli öregekkel, akik olyanokat mesélnek néha, hogy folyik a könnyem a nevetéstől. A sok (ál)értelmiségi után jól esik egyszerű emberekkel beszélgetni, akik még a hagyományos értékeket vallják.

Tavaly itt tartottam az esküvőmet is, és mindenki gratulált még az utcán is. Azt meg ugye mondanom sem kell, hogy rendszeresen rám köszönnek (számomra) ismeretlen emberek az utcán, mert láttak valahol a feleségemmel.

Szóval, aki azt mondja, hogy be kellene vezetni a sorkatonaságot, helyette inkább:

1.)    Tanítsa saját maga tiszteletre a gyerekét.

2.)   Ha semmi más nem működik, küldje el kicsit falura „kiképzésre”.

 

Csetnegi László

(kezdőkép: Unsplash)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük